Brazil (Képzelet trilógia 2.) (1985) 77% 96★

A Snitt-nek köszönhetően ismertem meg ezt a zseniális alkotást. Terry Gilliam+Robert De Niro+disztópia…mire vártam én eddig?

Ajánlott a produkciónak nyugodt körülmények között, tiszta fejjel (vagy kevésbé tiszta tudattal, érti, aki érti) nekivágni, mert amit itt kapunk, az bizony nem mindennapi! Egy igazi filmélménynek lehettem a részese, aminek a vége után olyan furcsa érzésem támadt, hogy „jé, emellett létezik valóság is”. :-) Nagyon be tudja szippantani a nézőt, ha ráhangolódik, igazán intenzív hangulatot árasztva, sok esetben kifejezetten sűrű. Néha ugyanakkor túlságosan is sűrű, tömény, könnyen meg tudja feküdni az ember gyomrát.

A nyomasztó világ és annak atmoszférája parádés, egyedi látvánnyal tárul a szemünk elé. Úgy repít el minket a jövőbe, hogy a múltban turkálva a jelenkornak tart egyenesen görbe tükröt, miközben ki-kikacsingat George Orwell leghíresebb irodalmi művére valamint más, filmes alkotásokra. A nyugtalanító hangulat karakteres humorral van nyakon öntve, ízlésesen adagolva. Ebben a filmben van az egyik legfurcsább, legbizarrabb elhalálozás; még másnap is könnyesre röhögtem magam, mikor eszembe jutott. :-)
A szereplők és alakítások emlékezetesek, közülük kiemelném a főszerepet játszó Jonathan Pryce-t és Michael Palin-t, aki ismerős lehet a Monthy Python produkciókból. Érdekesség: Bob Hoskins egy szervizest játszik a filmben, aki nagyon hasonló ruhát hord, mint az ugyanebben az évben megjelent, híres Super Mario Bros. című játék főhőse. Az 1993-as Super Mario filmben pedig ő játszotta Mario szerepét. Véletlen lenne?

Ha minden készen, dőljünk hátra és adjunk magunknak egy esélyt, hogy elmerüljünk a Brazil nyújtotta atmoszférában, nem érdemes kihagyni. A 143 perces verziót ajánlom megtekintésre, ez a teljes változat.

Az egy dolog, hogy Gilliam full el van szállva, de Jézusom, mit néztem 140 percen keresztül? :D

Ennél megborultabb, szürreálisabb filmet régen láttam, főleg ami az utolsó 30 percben történik. Ez kb. ilyen kifordított 1984 csak ezt felütötték még két kiló kokainnal. :D
A karakterek óriásiak, a díszletek szintén. A társadalomkritikáját annyira nem éreztem erősnek, mert sokat markolt, és a bagatellizálás miatt kissé komolytalanná is vállt. De Ian Holm meg a Bob Hoskins-féle karakterekre rögtön ráismertem, mint a balfa*z főnök és a balfa*z szakik paródiája. Lowery meg kissé Kafkai-figura volt. Szerintem tetszett volna az öreg Franznak. :)

Nyomasztó filmek no.1-ja! Aktualitása félelmetes!

Sokat gondolkoztam, hogyan lehetne egy szóban összefoglalni ezt a filmet. Nem megy. Ha nagyon sok mindent össze akarok hordani, akkor azt mondanám, hogy az 1984, de Monty Pythonék írták, és egy olyan Harry Potteres Mágiaügyi Minisztérium a színhely, ahol a mágia helyett a technológia uralkodik, és már régóta Voldemort a főnök, de már őt sem érdekli ez az egész.
Igen, a film hangulata elég sötét, minden ronda szürke, hideg, ijesztő és lepusztult. De ez a lepusztultság – teljesen sikertelenül – próbál elbújni a meglehetősen furcsa gépek között. És néha volt némi cyberpunk utánérzése a vizuális elemeknek, jóllehet a filmet nem nevezném annak. És persze ott vannak a főhős saját álmai, amik meg valami szörnyű technofantasyt tesznek az egészhez, és ezzel még elborultabbá teszik. A fekete humor átlengi az egész filmet, néha már oly módon, hogy még egyértelműen szatírikus jeleneteken sem tudunk nevetni, inkább rosszul érezzük magunkat tőle.
A történet egész egyedi, még akkor is, ha a főbb narratíva észrevehetően követi Orwell örök klasszikusát, de nem is emiatt jó a film, hanem a kis apróságok miatt. A film ugyanis hidegen, mégis nagyon szórakoztató módon mutatja be, mennyire nem működik semmi. A gépek összevissza mozognak, a bürokrácia pedig legyőzhetetlen óriás, amely már régóta magáról sem tudja, hogyan működik (gyakran éreztem úgy, mintha kibontva látnám az Asterix tizenkét próbája ikonikus jelenetét). A háttérben megbújó plakátok, szlogenek zseniálisak, egyszerre hozzák az orwelli világ üzeneteit, miközben sajátságosan ki is csúfolják azokat. A fordulatok jók, a világkép meglepően jól felépített, és a vége is piszkosul erős.
Érdekes, hogy a Brazil disztópiája értelmetlenül kegyetlen és érezhetően pocsék, de nehéz lenne igazán gonosznak nevezni: a világ szigorú szabályok szerint működik, az elfogottakkal kemény brutalitást alkalmaz, de nem épít ellenségeket. Viszont mégse véd meg a törvény, hiszen elég egy apró hiba a gépekben (ahogy az elején is látjuk), és már viszik is a rossz embert a kínzókamrába.
Többet nem is érdemes mondani róla, mert a jelenetek maguk önmagukért beszélnek. A Brazil vérbeli disztópia, s egyszersmind a műfaj szatírája, egy elképzelhető borzalom, egy sci-fi technológiai őrület. Aki szereti a disztópiát / anti-utópiát, mint műfajt, az semmiképp ne hagyja ki.
Arra azért mindenki vigyázzon, hogy a 143 perces rendezői változatot keresse, mert a többi vágás finoman szólva sem sikerült valami jól.

Szürreális, ezerkilencszáznyolvannégyizálódott világ spoiler ez. A lakás tele diszfunkcionáló kényelmi szerkezetekkel, a szépségideál fals, mindenki ugyanazzal a tömeggyártott kütyüvel ajándékozza a másikat, az emberi kapcsolatok zöme sekélyes, az információ hatalom… mely hatalom a bürokrácia kezében van. Az egyéb részletek is beszédesek, az autópályát kihagyás nélkül reklámtáblák szegélyezik, mögöttük sivár, lepusztult táj, az idős hölgy kutyájának az ánusza X alakban leragasztva, vagy pl. a plakátok. Bár olykor mulattat, azért nem véletlen a dráma címke – a cselekmény nagyon is követi Orwell klasszikusát.

Nagyon nagy kedvencem volt.

Kinyírt ez a film, úgyhogy biztos újra kell néznem majd. Még gyűjtöm az erőt.