A vérvonal árnyai (2015–2017) 81% 16★

Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy alapból elvártam tőle a 100%-ot, így kicsit csalódás volt az összkép, mert ez bizony nem volt tökéletes. Pedig simán megvolt rá az esély. És hogy hol bukott el? Pont az egyediségén. A rengeteg flashforward és flashback tönkre vágta azt a lehetőséget, hogy minimálisan meglepődjön az ember, vagy legalább izgulhasson egy kicsit. Szerintem sokkal jobban ütött volna, ha kevéske (és nem folyamatosan önismétlő) flashback mellett normális időfolyamban haladunk. De hát nem én voltam a forgatókönyvíró…
A színészek egytől egyig briliánsak voltak, így a csalódottságomat végül is sikerült elsöpörni. Mendelsohn olyan brutálisan hozta a gerinctelen utolsó féreg figuráját, hogy kedvem lett volna belecsapni a monitorba, de egyúttal arra is képes volt, hogy szimpátiát ébresszen a nézőben. Azért erre nem mindegyik színész lett volna képes. Chandler hozta az évek óta magával hurcolt tejbetök figuráját, de ide pont az kellett, úgyhogy ő is tökéletes választás volt.
A 2. évadra is benevezek, de hogy őszinte legyek, jobb lett volna, ha itt hagyják abba, és nem hozakodnak elő az utolsó percben egy bődületesen béna szappanoperás sablonnal csak hogy kreálni lehessen még plusz 13 10 részt.
–
2. évad után:
(mivel az évad minden második szava fuck volt, lehet hogy én sem fogok virágnyelven fogalmazni)
Nagyon durván kezdtek és úgy az évad közepéig meg is maradt a lendület, aztán egyszer csak belefulladtak a saját szarukba. Na ez nem azt jelenti, hogy szar lett (vagyis… haha), csak annyira fokozták a drámát, hogy ilyen sokat nem szabad szívatni a nézőt, mert idő előtt elpatkol (aztán meg annyi a nézettségnek). És a vége?!? Aljas húzás volt. A legnagyobb szopatás a világon. Főleg, hogy hivatalosan még be sincs rendelve a 3. évad.
Az s2-es új szereplők marha jók voltak. Kezdve a sor David Zayas-szal, aztán itt volt John Leguizamo (fuckin’ brilliant!), Yul Vazquez és hát Beau Bridges, muhaha.
A flashbacket végre normál adagban nyomták és nem volt előre spoilerkedés, ami annyira zavaró volt az első évadban. A Danny-John jelenetek mindent vittek. Nagyon ritka az olyan sorozat, ahol azt tudom mondani, hogy tökéletes a casting és senki (de tényleg senki) nem lóg ki. Na ez egy ilyen, szóval az s1-es értékelésnél adott 9 csillag feltornázta magát maximumra és megy a kedvencek közé. Az, hogy még mindig idegbajos vagyok a vége miatt… majd kinövöm.

Sajnos elég gyenguska lett. Az első 1-2 részben sejtet valami jóféle tragédiát, kellően melankólikus hangulatot, de elmarad a nagy bumm. Sőt. Nagyon irritáló az egész család kivétel nélkül, szarrágó banda, semmilyen együttérzést nem érdemelnek. Továbbá minden csavar lépés egyre idegesítőbb az évad vége felé haladva, az utolsó résznél már teljesen el is vesztettem az érdeklődésem, nem is fogom tovább nézni nem éri meg az időt.