A Sötét Kristály: Az ellenállás kora (A sötét kristály 2.) (2019–2019) 81% 36★

A látvány teljesen rendben van; tetszett a megvalósítás, bár a kacsacsőrfejű lényeket azért szokni kellett. A történetre ugyanaz igaz, mint amit a film esetében is leírtam; úgy érzem, kinőttem már belőle, ezért nem kifejezetten szórakoztatott, de mivel tele volt ijesztő elemekkel, kisebb gyerekeknek abszolút nem ajánlanám.
Sajnos nem igazán kötött le; az elején nehézkesen indult be a sztori, a végére meguntam. Nem bántam meg, hogy megnéztem, mert érdekes élmény volt, de ha esetleg lesz folytatása, azt már biztosan nem fogom bevállalni.

Valamikor, nagyon nagyon régen láttam az 1982-es filmet, de a mai napig csak rövid kis emlékképek vannak meg belőle, amikről sosem tudtam honnan származnak, miben láthattam őket. Aztán szembejött vele youtube-on a sorozat előzetese és úgy éreztem, hogy valami a helyére kattant :D
Mindig is imádtam a bábos filmeket, és annyira jó volt ebben a csodálatos világban lenni 10 részen keresztül. Bár a történet és a karakterek a megszokott fantasy sémákon alapulnak, a látványért sokszorosan megéri leülni és végig nézni.
A cselekmény számomra a 4. résztől indult be, addig igazából csak építkezik a sztori, hagyja, hogy megszokjuk a helyszíneket, a szereplőket, viszont cserébe utána pörögtek az események.
Arra fel kell készülni, hogy nagyon drasztikus, megrázó jelenetek is vannak, amik a gyerekeknek sok lehet, szóval tényleg oda kell figyelni, hogy mennyi idősnek engedjük megnézni.
Érdemes utána megnézni a kisfilmet is arról, hogyan készült a sorozat, rengeteg érdekességet megosztanak.
Kíváncsi leszek, a későbbiekben mennyire fog összefüggeni a filmmel, mert ez elvileg előzmény sorozat akar lenni.

Jó volt végre olyan fantasyt nézni, ami teljesen elborult világgal és lényekkel dolgozik. A legnagyobb előnye a látvány volt, az mindenképpen 10/10, a világ is érdekes és izgalmas, de ott kicsit fura volt a videójátékokból megszokott összetömörített világarányok.
A történet elég egyszerű, ez többnyire tényleg inkább gyerekeknek való, viszont néhol iszonyú durvulások történnek, ami meg nem igazán gyerekeknek való. A Netflix által megadott 7+-os korosztálybesorolás nagyon fura, bár én a 8 éves fiammal néztem (aki már végignézte pl. az egész Dragon Ballt), valószínűleg sok nála érzékenyebb gyereknek ez még nagyon nem való, ő is kiakadt azért pár részen, és nem is nézett oda. Szóval én inkább 10+-ot mondanék korosztálybesorolásnak.
Ja és én az eredeti Dark Crystal filmet nem is láttam, szóval teljesen új volt ez az élmény, és most persze szeretnénk megnézni a fiammal a filmet, ami viszont valami fura oknál kifolyólag nincs fenn a Netflixen.

„A sorozat borzongató élményét – a horrorisztikus jelenetek mellett – az a kérdéskör adja, amit már Henson is beleszőtt az eredeti filmbe: le kell-e győzni a halált, vagy fogadjuk el azt, mint az élet természetes velejáróját? A koncepció szintén hagyományos fantasy-toposz, ám az elnyomók és elnyomottak konfliktusával együtt nagyon aktuális üzenetet hordoz a mai tévézőknek. A sorozatban az örök élet reményében egyre elkeseredett, és elkeseredettségükben mindenre képes skeksisek visszataszító szörnyekből esendő lényekké válnak. Velük szemben a koboldok sorsa, hogy haláluk után visszatérnek Thrához, és a világ teljes részévé válnak – amire a skeksisek idegen hódítókként nem képesek – egy nyugodt beletörődés, de az emberi gondolkodástól kissé idegen megközelítés. Sőt, ez az a szemléletbeli különbség a két faj között, amelyben nézőként a rohadó dögkeselyűkkel lehet igazán közösséget vállalni. Hiszen a skeksisek hasonló problémával küzdenek, mint most a fogyasztói társadalomra beállt emberiség. Teljesen kimerítik a világuk energiáit (a Kristályt), amellyel nem csak magukat sodorják veszélybe, hanem környezetüket is (a koboldokat és az állatokat). A skeksis Tudós fejlesztései pedig csak átmeneti megoldást tudnak hozni.”

Bővebb kritika: https://roboraptor.24.hu/2019/09/14/a-sotet-kristaly-az…

Ahhoz képest, hogy első pillantásra aggályaim voltak a koboldok fejét illetően (értsd: : Hát, de hogy néznek ezek ki? Miért van ilyen kacsacsőrszerűen előrenyúló szájuk? ), eléggé beszippantott. Egyrészt mert ez a bábos-fantasy nem kicsit nosztalgikus számomra, másrészt, mert hihetetlen szépen lett megcsinálva. A látvány megvett kilóra!
Aztán jöttek a szereplők, akik nem szépek, viszont szerethetők. Kivéve a skeksisek-et, mert azok ocsmány egy népség.
Oké, a sztori nem túl bonyolult, na de nézd meg, milyen szép! :)
(Kell nekem egy mystic! )

Fogalmam sem volt, hogy mibe keveredek bele, mielőtt megnéztem volna a sorozatot. A sztori alapján jónak tűnik, ilyen felütés után ültem le a képernyő elé. Megnézve a sorozatot nagyon különleges élmény volt, mert a külsőségekkel abszolút megnyert magának a sorozat. Elképesztően jól kidolgozottak a szereplők és a világ is, a Skeksis rondaságokat leszámítva minden gyönyörű volt, de a főgonoszok a maguk rondaságával is tökéletesek voltak. :)
A történet – így felnőttként – néhol elég gyerekesnek tűnt, de a mondanivaló mindenképpen átjött. Gyerekszemmel nézve a sorozatot, volt egy-két olyan jelenet, ami felnőttként is sokkolt, nem tudom, hogy a gyerek célközönség mennyire bírta ezeket. Deet és Hup voltak a kedvenceim, velük csodálkoztam rá én is mindenre, amit Thra világa mutatott magából. Eredeti, angol hanggal néztem végig, sok esetben a stáblista alatt csodálkoztam rá, hogy kik is adják a hangokat, mert olyan kiválóan végezték a munkájukat a színészek/színésznők, hogy fel se ismertem őket. Várom a következő évadot, mert izgalmasnak ígérkezik a folytatás.

Nekem kimondottan tetszett ez a modern bábshow, érdekes volt a történet, és voltak benne nagyon ötletes és fantáziadús lények, legfőképpen a kocsik kerekeként funkcionáló tatuszerűségek. A Skeksisek hangja ugyan egy idő után sok volt, főleg Chamberlain hümmögése ragadt teljesen a fülembe, és úgy néztek ki, mintha sok-sok rongyot dobáltak volna rájuk, utána pedig odaadták volna egy kutyának is, szóval már a megjelenésükben sem találhatott az ember sok kedvelnivalót. Bizarr volt a kontraszt az egészen gyermeki és brutális jelenetek között, a fő harci jelenet inkább viccesre sikerült, de összességében végigizgultam a szereplőkkel az eseményeket.

A 6 pontot a fantasztikus megvalósítás kapja. Nagyon jók a díszletek, a figurák, a mozgatásuk. Ügyesen keverték bele a cgi-t ott, ahol kellett. Minden csúszómászó, kukac, szörny nagyon cuki. Rengeteg a jó ötlet.

Viszont a sztori nagyon vontatottan döcög előre és az egész előadásmód nagyon gyermeteg, már-már bárgyú… Mondjuk nem titkolták, hogy a kisebb korosztálynak (is) szánták, viszont akkor mi ez a rengeteg horrorba hajló elem? A kukucsbogár? Az első manó kivégzése?

A 6. részig küzdöttem el magam, de egyszerűen nem bírom tovább idegekkel, idegesít a lassúsága, a tesze-tosza koboldok…hogy nagy sokára csodálkoznak rá a már régóta tök egyértelmű dolgokra. A „kedvencem” Brea, a könyvmoly hercegnő kobold, aki már 10 perce görcsöl a rezgő monolitok között, aztán rácsodálkozik, hogy „Ááááá, ez egy rejtvény!”. Igen, b+, ezt mindenki tudta rajtad kívül az első pillanattól, áááárgh…

Szóval szép meg minden, de én ehhez már túl öregnek érzem magam. :(
A koboldok közül Deet azért cuki. És a kamarás (meg az egész skeksis faj) szenzációs. Főleg az a vinnyogó hang, amit mindig kiad. :D

Az 1982-es kultfilm előzmény történetéül szolgáló Netflixes sorozat méltóan hű marad gyökereihez és a modern kori technológiának köszönhetően még különlegesebbé teszi Thra világának történetét.

Ahogy írtam a sorozat nem rugaszkodott el a régi formulától,így makettekkel, bábfigurákkal és tökéletesen kihasznált CGI-al kápráztatja el és részről-részre húzza be a nézőit….Mert meg kell hagyni rég volt már a vásznon egy ilyen mély,lélekkel teli fantasy mint ez..

Úgy tűnhet a tálalásból hogy ez egy gyereknek szóló mese,de aki látta a régi filmet az tudja hogy nem éppen így van.Néhol tud gyermeteg lenni,de ugyanekkor számos olyan pillanata van ami ma már nem megszokott a piacon és meghökkentheti a nézőt.

Hiába a sokak által emlegetett mimika nélküli figurák…Olyan karakteres az összes a történetben, hogy nincs olyan akihez nem lehetne érzéseket kötni….Emellett pedig a részletes világ csak segít abban hogy elmerüljünk Thra világában és együtt izguljunk az Ellenállásért,főszereplőink sorsáért.

Manapság sokszor elrontják a filmeket,sorozatokat azzal hogy korunk divatos problémáit erőszakolják a karakterekbe vagy éppen az eseménybe.Itt egyetlen egy ilyen kikacsintás volt,de az is annyira beleillik a világ egyediségébe,hogy szinte észre sem lehet venni.

Szóval aki szeretne rendesen kikapcsolódni és imádja a különlegesen megvalósított filmeket,vagy éppen a manapság erősen hiánycikként emlegethető fantasy stílust az ne hagyja ki.

A Sötét Kristály elvarázsol és nem ereszt. Mert minden egyes képkockáján érződik a törődés,a szeretet és az alázat a műfaj és a művészet iránt.

Az Imdb-n még nagyon hypeoltak a pontok ( 8.9 ),de simán megér 7.5-öt a 10-ből.