A Mars mentőakció (2000) 66% 92★

Lassú sodratú film, mai szemmel nézve. spoiler
Nekem tetszett a látvány, és a színészek alakítása.

Egyszerűen fel nem foghatom, hogy ez a film engem eddig hogy került el. Mindig van új a nap alatt.
Elsőként 9-re pontoztam, de már akkor megfogadtam, hogy valaminek utánanézek és ha igaz…. :

– Csodálatos képek
– Csodálatos forgatókönyv
– Nagyszerű színészi munka – a faarcú cicás – cseppet sem ürkompatibillis Connie Nielsent leszámítva
– Dráma, Thriller – pont úgy, ahogy szeretem, keverve :)
– Nagyon szép belső terek, mindenre van idő, mindenben minimál, pont elég beszéd, pont elég info, pont elég minden.
– Viszont, 2000-es évekhez viszonyítva elég nagy parasztvakítás az űrben töltött idő, cselekmény etc.

Majd visszajöttem és dühösen lepontoztam 6*-ra, mert aminek utánanéztem, az igaz.
A mélység titka (1989)
Ez volt előbb. És De Palma filmje semmivel sem jobb, sőt. Maradok az „eredetinél”.
Ez szó szerint plágium, úgy ahogy van. A fentiek miatt marad a 6 csillag, egyébként rendkívül dühítő ez az egész.

Egy héten belül a második Mars-filmem. Míg a Mentőexpedíció tudatosan moziban, ez teljesen véletlenül került elém*.
Bár a két film között 15 év telt el és a koncepció is más, elkerülhetetlen némi összehasonlítás. Erről mindössze annyit írnék, hogy míg a Mentőexpedíció a sztorija ellenére viszonylag könnyed hangvételű, ez a film meglehetősen depresszív és vannak benne nagyon idegtépő részek spoiler, valamint drámából is kijut bőven. A zene is egész más, sehol egy diszkó vagy Bowie, itt jelentőségteljes orgona van, ahogy az oldschool sci-fi filmekben.
Tetszett a film, tetszett, hogy lassú volt, és tetszett az elgondolás, hogy nagyobb hangsúlyt kapott a fiction, mint a science.
Mottónak is választhatjuk az egyik párbeszédet:
– Are you sure you wanna do this?
– I'm not sure about anything anymore.
Hát nem ez az egyik dolog ami előre viszi a világot? Ha sikerül a szemünkkel látni is és a komfortzónánkból kimozdulni, egész érdekes dolgokra jöhetünk rá. Miért is ne lehetne…

*Hosszú hétvége a szülőknél. Csemete az udvaron randalírozik nagypapával, kedves szülője (én) behelyezkedik a tv elé sörrel és sós mogyoróval, miszerint rögbi elődöntő. Majd rájön, hogy péntek van, nem szombat. Ekkor jön egy channel surfing, amit évek óta nem csináltam. Így kaptam el a legelejétől ezt a filmet. Évek óta nem néztem filmet tv-ben, nagyon nosztalgikus élmény volt. Lehet, hogy ez is emeli az értékelésemben a csillagok számát, nézzétek el nekem.

Óh, ezek a magyar címek, ezért nem találok itt soha semmit…
Ez a sci-fi kis mese arról, h a kor tudományos eredményei és valami, ami akkoriban foglalkoztatta a világot, arc a Marson, hova tudnak vezetni kreatív alkotókat. Time to time szeretem megnézni a régi sci-filmeket, mert ritkák és ha valamelyik abba a kategóriába is sorolt, nem biztos, h kilépünk vele a világűrbe, amit én nagyon szeretek. Szóval lehet már ma is túlhaladott a film, és esetleg körberöhögés illeti egy másik generációtól, de az olyan vénségek, akik azokat a történéseket, amik lenyomatai benne vannak az alkotásban felnőtt fejjel élték meg, azoknak Áh, tényleg, ez volt akkor, bláááz, még hihető is volt…élményt jelent.
Nem baj, ha vannak ilyenek az újranézendőink között, megtaníthatnak arra, h semmit se vegyél készpénznek, semmi sem az, aminek látszik, gondolkodjál már, bazz… Ez ilyen luxustevékenység lett… No, a film nézhető, azt nem mondom, h ajánlom, de én biztos még párszor újrázom a lájftájmom alatt…és nem azért mert olyan hudeszuper….

Sokadszori nézésre is az egyik kedvenc filmem. :)

A zene tényleg borzasztó, abszolút oda nem illő, vannak bugyuta, félvállról vett megoldások, és helyenként túl szájbarágós, de egyáltalán nem rossz. A történet érdekes, a vizuális megoldások decensek (a kor tükrében, de még manapság is elmegy), és akad egy-két igen feszült jelenet – főleg az a bizonyos, Tim Robbins-szal. Teljesen vállalható sci-fi, egy gyenge hetest rányomok, hogy több jó osztályzat legyen.

Ehhez a filmhez egy zebegényi kulcsosházban volt szerencsém idén nyáron, nosztalgiaélményként videokazettáról lejátszva, ez volt az egyetlen, amit bevett a videó. Sajnos a film az egyébként rettentően tehetséges De Palma szégyene, az egyik legrosszabb film, amit valaha láttam. Biztos volt jó indoka megcsinálni – de forgalmazni nem.

Vizuálisan a BD tartogathat meglepetéseket…

Nem is olyan rossz, mint vártam. Érdekes, de egyáltalán nem izgalmas történet.

Annyira, de annyira kínos, ahogy próbál ez a film roppant monumentális lenni.
Max 60%: másodszori nézésre ugyanis már sokkal inkább az elégtelen megoldások kötik le a figyelmet,mint a jól sikerültek.
pl Woody űrhajós karakterére valahogy nagyon nem passzol Tim Robbins, bár lehet a karót nyelt rendezés az oka, pl amikor Gary Sinise karakterét védelmezi, méltányolja, az már finoman szólva giccsesnek hat, főleg mivel annyira közhelyes, ráadásul a felettese már szinte szánalmasan magyarázkodó, nincs semmi parancsnoki abban a figurában… Lehet a magyar fordítás és szinkron is teszi, de a dialógusok nagyon sok helyen nyögve-nyelősek.
Aztán ott van Woody feleségének epegörcsös ábrázata egy meghatározó jelenetben, bár tény, hogy az adott abszurditással határos helyzethez nehéz viszonyítási alapot találni: mondjuk Brad Pitt se nyűgözött le hasonló szituációban az Ad Astra filmben.
Megdöbbentő, mennyire túl van tolva a zene is, főleg az említett „megy a vonat Kanizsára” jelenetek során az orgonás mintha már bele akarná döngölni a nézőbe, hogy márpedig most legyen rajtad úrrá a jeges döbbenet…