A király és a bohóc (2005) 89% 35★

Noh jó lássuk:) először is azért néztem meg, mert most fejeztem be Lee Joon Gi egy sorozatát és kíváncsi lettem a színészre:) és kicsit mellbe vágott az élmény:D az előző sorozatban egy határozottan férfias szerepet játszott, harcos karakter akiből király lesz. Ezzel szemben itt kaptam egy teljesen visszahúzódó komédiás szerepet nagy női beütéssel,bár az egész filmben talán ő volt a központi szereplő, mégis sokat nem kellett küzdenie a szövegkönyvvel :P
A film maga nem volt rossz, a két komédiás barátsága/szerelme abszolút plátói és talán azért is szeretik annyira egymást, mert Gong-Gil-t mindenkit elbűvöl nőiességével és mindenki meg akarja kapni magának, míg Jang Sang semmi mást nem csinál csak védi és óvja, de egy ujjal sem nyúl hozzá.Tiszta szerelem ez minden szenny nélkül. A király pedig egy lelkileg sérült „gyerek”, belegondolva nagyon nehéz életük lehetett Ázsiában az ifjú hercegeknek…
Érzetre nekem kicsit 90-es évekbeli kínai filmnek tűnt, talán mert elég élethűek voltak a kosztümök, mármint a szegény komédiások tényleg rongyokban voltak és piszkosnak tűntek:) nem a mai megszokott szegény vagyok, túrom a földet, de azért a smink a helyén van és a frizurám is kitart…:)
Egy szó mint száz: jó szórakozást:)

Nem igazán tudok értelmes értékelést írni erről a filmről, hiába gondolkodom rajta.
Nagyon különleges darab. Mindenféle szempontból. Csak nézi-nézi az ember, kapkodja a fejét, “hogy mi?”, hullanak a korrupt? politikusok, bonyolódnak a kapcsolatok, közben ott van egy iszonyú szerencsétlen sors, bizalmatlanság, egy kezdődő? őrület és … sok-sok kérdőjel, igen. :D
Az erőssége a történet mellett a színészi játék. Na, az nagyon ott van. Jung Jin Young hatalmasat alakított a király szerepében, olyan vegyes érzéseket váltott ki belőlem, hogy uhh. Gong Gi-vel együtt én is megsajnáltam, de neki sajnos már késő volt, emiatt is tetszett a befejezés. Aztán Kam Woo Sung… hű, na az a tekintetet… az abszolút magával vitt. Egyetértek az előttem szólókkal, a kapcsolata GG-vel annyira szép volt. <3
Nagyon sokáig halogattam ezt a filmet, már lássam négy éve tologatom magam előtt. Örülök, hogy végre rászántam magam.

Már csak egy valamit válaszoljatok meg nekem légyszi. spoiler

Egyre biztosabb vagyok abban, hogy a kosztümös történelmi filmeket / sorozatokat nem nekem találták ki. A karakterek nagyon érdekesek voltak; főleg a király, ugyanakkor kegyetlenül irritált is szerencsétlen. Jang Sang szimpatikus volt, mindenki kis kedvence viszont túl szerénynek és visszahúzódónak bizonyult az ízlésemhez, de a színésznek jól állt ez a nagyon feminin karakter. Nézette magát és jó is volt, de nem lesz maradandó élmény számomra.

Nem láttam még hasonló történetet, nagyon tetszett.
A király elég érdekes volt, néha vidám, máskor meg tiszta bolond.ó, már-már megszállott.
Jó volt ez a kis szerelmi háromszög is a két bohóc platói szerelmével és a király belépésével.
A többi koreai drámához hasonlóan itt sem lett happy end, de valamelyest örülök is neki, úgy érzem az lerontotta volna az egészet, így sokkal különlegesebb lett.

Tegnap este néztem meg, de nem volt erőm értékelést írni, annyira szétszedett lelkileg. A két komédiás és a király karaktere rettentően erős, hihetetlenül jól hozzák őket a színészek. A szereplők élnek, és a két komédiás közti kötelék, az a fájdalmas, kimondatlan, sosem teljesült be látens szerelem, istenem… Annyira gyönyörű volt. A király pedig, amilyen erősnek mutatkozott, éppoly elesett és magányos volt, amin Gong-Gil, az, aki nem érti a tagadószó fogalmát, és bár fogoly volt, mégis segíteni igyekezett a maga egyszerű kis módján.
És a vége… Jaj. Egyszerűen: ez egy gyönyörű történet volt a barátságról, és arról a magasabbrendű szerelemről, ami, ha beteljesedik, elront mindent… A két komédiás szerelme nem erre a földi világra termett, de mindennél erősebb. Istenem, hogy irigylem őket!

A teljes értékelés a blogon olvasható: https://koreaekkovei.blogspot.com/2020/01/a-kiraly-es-b…

"Jesszus Mária, mit láttam?
Huh, nem is tudom, hogy hol kezdjem. Már egy ideje szemeztem a filmmel, mert Joon-Gi egy nagy kedvencem, de fogalmam sem volt, miről szól a film. Ma végre rendesen elolvastam az ismertetőt, és azt hittem, hogy „na, akkor ma nézek valami vicces filmet”. Aha. Hát ezt már egy párszor bebuktam. Akárhányszor nekiállok egy koreai filmnek, mindig belebukok. Mármint nem azért, mert rosszak, hanem mert mindig valami vidám, mégis jól megcsinált filmet keresek, aztán vagy végigbőgöm az egészet, vagy kvázi depressziós leszek.

Na hát itt nevettem is, meg sírtam is, és legalább hússzor kérdeztem meg magamtól, hogy „Mi a franc? Ez meg mi a francot csinál? Mi a fene történik?” Nagyon jól adagolták a feszültséget és a konfliktusokat, az egészet végigizgultam és feszülten vártam, hogy mi fog történni. Egy percet sem volt időm unatkozni, az elejétől kezdve fenntartotta a figyelmet, érdekes és izgalmas volt, és még a lezárás is értelmesre sikeredett.

Vicces egy üzenete van a sorozatnak, vagy csak én vagyok ilyen beteg humorú? Mint ahogy minden történelmi film, ez is egy bábkirályról szól, aki az apja árnyékában él, és aki konkrétan csak dísznek van. A miniszterek intézkednek helyette, a király pedig csak kihirdeti a döntést, és ezzel a szerepe le is zárult. Szerintem baromi jó, hogy ilyen módon oldották meg a király bosszúját. Otthont adott egy pár vándorszínésznek, akik kiparodizálják először a királyt, később pedig a minisztereket. Az előadásaik során „fényt derítenek” az igazságokra, és ezzel bizonyítékot és eszközt adnak a király kezébe, hogy elintézze a minisztereket, és azokat, akik ellene vannak. Vicces, hogy egy pár bohócnak köszönhető, hogy a bábkirály ledönti a miniszterek hatalmát.

A karakterek egyébként meglepően kidolgozottak, és amilyen szerepet szántak nekik, azt szépen végig is vitték. Sokszor elkövetik azt a hibát, hogy konkrétan kimondják, hogy XY szereplő ilyen védelmező, meg olyan eszes, de a sorozat vagy film ezt később nem képes bizonyítani, így a főhősök karaktere mondvacsinált lesz, és ezzel el is ásták az egészet. De itt nagyon szépen ki voltak dolgozva." Az értékelés folytatódik a blogon: https://koreaekkovei.blogspot.com/2020/01/a-kiraly-es-b…