Mr. Sunshine (2018–2018) 91% 21★

Már egy órája bámulom a villogó vonalkát, ami arra vár, hogy írjak végre valamit, de egyszerűen nem jönnek a szavak. Tudtam, hogy jó lesz, mert a Goblin-trió keze volt a dologban: csodálatos látványvilág, gyönyörű és mély zene, csavaros és izgalmas forgatókönyv, ami tényleg remekül dolgozott a drámai elemekkel, mind amikor negatív, mind amikor pozitív hangulatot kellett teremtenie. A mélységekben jár, legyen szó akár a szerelemről, a szomorúságról, a gyászról, vagy akár a szeretetről és az odaadásról az ország felé. Tényleg megéli ezeket az érzéseket, nemcsak felszínesen kapargatja, és ezért pont jól esett lassan nézni (nem csak a hosszú részek miatt), nem maratonszerűen ledarálni. Dicsérném én agyba-főbe, de inkább nézzétek és szeressétek. Képes többek között olyan mély és tiszteletteljes szerelmet, szeretetet varázsolni a képernyőre, spoiler. Csodálatos kis remekmű a hazafiasságról, a koreai nép fájdalmáról és próbálkozásairól. Nagy vonalakban ismerem az ez utáni kor történéseit, ezért még szomorúbb és meghatóbb az utolsó képkocka, spoiler. Az utolsó három részt egyszerűen végigbőgtem, spoiler. Sok minden van még bennem, de azt hiszem, a maradékot megtartom magamnak és csendben ölelgetem és gondolok rá. Sokszor. Nézzétek és szeressétek.❤
utóiratértékelés: ez a három srác együtt fenomenális, hihetetlenül jól kezelték a készítők ezt a szerelmi szöget!

Az érzés amikor már negyven perce írsz egy értékelést szépen, megfontoltan, összeszedetten, erre kikapcsol a géped. :))
Egy kiemelkedő történet két korszak találkozásáról. Mely hazafiságról, árulásról és szenvedésről, a tiszta igaz szerelemről szól.
A gyönyörű tájak, díszlet teljesen magába szippantott. Az aláfestő zenék valami varázslatosak voltak. Kiváló volt a szereposztás is. Ilyen híres és ismert színészgárdát még egy sorozatnál sem láttam.
Choi Yoo Jin alias Eugene Choi alias amerikai csoszon bár elsősorban a bosszú vágya hajtja az amerikai haditengerészet kapitányát, szíve lassan meglágyul és szerelemre, bajtársra lel.
Goo Dong Mae alias japán csoszon ki eleinte a kegyetlenségéről híres. Sötét és Eugenehoz hasonlatos múltja miatt viszont hamar hozzá pártol az ember lánya és máris értelmet nyernek tettei.
Kim Hee Sung alias a jóképű csoszon, ki első látásra ficsúrnak tűnik, s ezen az sem segít, hogy ő maga is rájátszik erre, miközben egy névtelen újságot terjeszt, melyben leírja az igazságot és azt az igazságtalanságot mely a népét éri, melyet más nem mer kimondani.
Eme három cimboránk annyira különböző, a felszín alatt mégis annyi közös van bennük. Többek között, hogy egy nőhöz húz a szívük.
Ez a nő nem más, mint Go Ae Shin nemes kisasszony. Ki nem csak gyönyörű, hanem eszes, talpraesett, merész, céltudatos, és a hazafiság élő példája. De vajon az ő szíve kihez húz?
Természetesen a furcsa idegenhez, kivel közös titkot őriznek, az ő bajtársához. Eugene és Ae Shin szerelme irigylésre méltó. A szemükben az a vágyakozás, az epekedés. Az a tekintet amit egymásra vetnek, melyből minden érzelem tisztán kiolvasható. Azok az ürügyek, csak hogy láthassák egymást. Azok a kis levélváltások. Megannyi szívmelengető közös pillanat. De ott a származás, a rang, a kitűzött célok melyek közéjük állhatnak. Vajon szívükben jut egy csöppnyi hely az igaz szerelemre is?
Hee Na személyével össze is áll az öt fős kis társaságunk, kiegészül szerelmi sokszögünk. Ő a hotel tulajdonosa ki mindig mindenről tud és a lehető legjobban informált. Apja személye viszont egy sötét foltként veszi körül, melyet nem tud lerázni magáról.
Elképesztő volt, hogy ez a kis társaság, vagy csak egy-két személy belőle határozott vagy határozatlan időre összeállt, hogy kisegítsék egymást. Megannyi vicces, feledhetetlen és szomorú jelenet köszönhető nekik.
De ott van még Kyle Moore, Eugene felettese, kivel mindig szívták egymás vérét, mégis jóbaráti kapcsolat volt közöttük. Mindig számíthattak egymásra.
De nem szabad megfeledkeznünk a fazekasról, a vadászról, és a kialakított hálózatuk összes tagjáról sem. Ők akik a halálukig harcolnak. A szemükben csillog a remény, egy jobb és független haza reménye, melyért a vérükkel fizetnek.
„Gun, glory, sad ending” annyiszor elhangzik a sorozat alatt, hogy akár már ez is lehetett volna a címe. Ez tipikusan az a sorozat, melynek már az elején tudod, hogy milyen végkimenetelre számíthatsz, mégis reménykedsz úgy, ahogyan azt a szereplők is teszik.
Bár kevesebbet sírtam, mint egy átlagos sorozat alatt, ez mégis más volt. Beleégett a szívembe, és örök nyomot hagyott. Kedvencem lett ez a darab, és egyszer mindenkinek kötelező kéne hogy legyen megnéznie. Ritka az olyan sorozat mely ennyire megérint egy embert. Csak ajánlani tudom!

Nehéz nem szuperlatívuszokban írni erről a remek doramáról, hiszen csodálatos a történet, sodró a lendülete, jól időzítettek benne a tragédiák és az azokat feloldó fordulatok, emellett a képi világa is kiemelkedően jó, miközben zseniálisan alakítottak maguk a színészek is, a főszereplőktől kezdve a mellékszereplőkig szinte mindenki… 2018 egyik legjobban sikerült sorozata szerintem, ami hatalmas vállalás volt és amit sikerült is maximálisan jól hozni.

Nagyon sok érzés kavargott bennem, míg néztem… Felkeltette bennem az együttérzést, a haragot, a ragaszkodást karakterekhez. Ez nem is lehetett máshogy, hiszen egy igazán megkapó és szeretni való történetet kaptunk. Ismerve a Japán megszállás történetét, tudtam, hogy a dorama időbelisége miatt milyen végkifejletre számíthatok, mégis egész végig élt bennem a remény, hogy valami csoda történik, és nem kell majd annyi könnyet ejteni, hogy hiába hangzott el megannyiszor a „sad ending” kifejezés, itt unikornisok és nyalókák ugrálnak majd vidáman a hőseink körül, és boldog ölelések közepette száguld be a the end felirat koreai megfelelője az utolsó képkockáknál.

Mit ne mondjak, a sorozat nem osztogatta két marékkal a reménykednivalót, de úgy érzem, más nagyon nem is illett volna ehhez a monumentális műhöz, mint megannyi kín, szomorúság és veszteség, kellően kevéske felhőtlen boldogsággal fűszerezve. Mégsem tudom azt mondani, hogy ez alapvetően egy szomorú történet lenne csak… annyival több, annyival komplexebb annál, minthogy így leegyszerűsítsem. Egy összetett, borzasztóan szívettépő, fájdalmasan szép sorozatról van szó, ami miközben kifacsarja a szívünket, a legmeglepőbb pillanatokkal nyújt gyógyírt a keserves érzésekre. Fantasztikus karakterek, jellemek, emberi kapcsolatok rajzolódtak ki ebben a történelmi doramában, és azt hiszem a csodás kameramunka, a fantasztikus képi világ, a remek zenék, a mellbevágó színészészi játék mind semmi lenne, ha a forgatókönyv nem teremt igazi, szerethető karaktereket, és olyan kémiát köztük, ami irigylésreméltó. Imádtam Gu Dong Mae-t, Kim Hui Seongot és Yu Jint, a barátságukat, a közös sorsukat. Nem tudtam nem szeretni Kudo Hinát és Ae Shint sem… Valahogy minden annyira összecsengett egy teljes egésszé, hogy nem is tudok mi mást mondani, csak azt, hogy kiemelkedően jó alkotás, aminek érdemes adni egy esélyt, ha nem ijeszt meg minket egy olyan korszak, ami százával termelt hősi halottakat, és ami derékbe tört megannyi emberi kapcsolatot.

Imádtam, habár a vége felé már nem éreztem 10/10-esnek, összességében hiba lenne ennél kevesebbet adni egy olyan műre, ami 3 nyelv beszélését követelte sok-sok színésztől, ami végtelenül komplex, végtelenül intelligens, és olyan fordulatokat hozott, hogy megannyiszor belesajdult a mellkasom is, és ami végül mégiscsak az örök reményt hirdeti, azt, hogy emberként mindig képesek vagyunk tovább menni, és tovább is kell mennünk, amíg csak élünk.