A hazug (1997) 56% 12★

Kevésbé ismert, de nagy sztárokkal nyomuló thriller a kilencvenes évekből – pavlovi reflexként eleve úgy készülök az ilyen esetekben, hogy a végeredmény rossz lesz, és hát A hazug sem törte meg a hagyományt, viszont kétségkívül érezni benne a potenciált. Lehetett volna ez a mozi kult darab is, de végül túllihegte saját magát. Mondhatni, jó volt az ötlet, de ebben a formában ez nem okvetlen ért meg egy egészestés mozis produkciót…

Ez a bizonyos ötlet amúgy tényleg jó, igazi tudati, a maga felszínes módján pszichológiai macska-egér játék, amihez jól illik az egész film stílusa, a kamaradráma jelleg, a realitásoktól való elszakadás. Nem kiemelkedő, de hangulatos és szellemes a rendezés és az operatőri munka is. A színészekre abszolút nem lehet panasz, bár egyértelműen Tim Roth viszi a hátán a cuccost, nélküle ez az egész még ennyire sem működne – a többiek ügyesek, de bőven nem nélkülözhetetlenek.
A sztori viszont egyértelműen túlgondolt, annyi benne a csavar és a váratlan húzás, játék a „mi történt és mi történhetett volna” trükkjével, hogy a néző egy idő után ráun, átlát a szitán, és különösen a végső fordulat ennek következtében egyáltalán nem durran akkorát, mint kéne neki. Ámbár ha korábban már elvesztett minket a film, ez különösebben már nem fog fájni. A magyar szinkron egyébként kimondottan jól sikerült!
Azonban nem volt kódolt ez a kudarc – azt hiszem, talán a forgatókönyvet kellett volna a kezébe vennie egy potensebb alkotónak. Viszont minisorozatként ma garantáltan nagyot menne a Netflixen.

Nem rossz, nem jó, de Tim Roth rajongóknak egy potenciális kötelező kör!

Csalódás volt, a legeleje érdekesen indult, de aztán thriller helyett valami másba csapott át… néhol unalmas és összevissza lett, már majdnem abbahagytam… valahogy Tarantino stílusa jutott róla eszembe, ami nekem pont nem jön be (A közönséges bűnözőkön kívül).