A Greyhound csatahajó (2020) 69% 74★

Nagy Hornblower-rajongó vagyok, de soha nem készítettem szenvedélyesen hajómodelleket, sőt, annál, hogy valaki háborús hajóra szegődjön el, talán csak a tengeralattjáróra szegődést tartom nagyobb őrületségnek. Viszont így a fotelből ezek a hajós kalandok továbbra is a gyengéim. Sok mindent lehet hiányolni ebből a filmből, az biztos. Nem véletlen, hogy csak a feliratokkal ütötte meg a 1,5 órát. Amit azonban tud, az a háborús vizeken való hajózás élményének megragadása. Engem bizony a zajok alkotta búra elszigetelt a külvilágtól, és meghökkentem, mikor oldalt elúszott a másik hajó, meg dőltem a legénységgel együtt a hirtelen manőverek közben. Még a látvány szúkreszabottsága is pontosan azt szolgálta, hogy a kapitány szemszögéből észleljünk mindent. Volt egy-egy távoli, de azért a kabinba zártság, a félig befagyott ablak meg a távcső által behatárolt látóhatár volt az uralkodó. Mindez azonban vajmi keveset ért volna Hanks erős jelenléte nélkül. Meg persze az egész stáb is kellett hozzá – együtt meg tudták mutatni, mire képes ez a színész. Hogyan tudja érzékeltetni például a saját bizonytalanságát, illetve eltökéltségét, azt, hogy még neki is szüksége van bizalmasra, ha úgy alakul, de közben a lehető leghatékonyabban teszi a dolgát. Egy igazán jó karaktert kapott Forestertől, és élettel töltötte meg.
De igaz, történet nincs. Még a felvezető néhány percet is ki lehetett volna dobni, hiszen csak azt nyomatékosította, ez a kapitány első nagy küldetése. Igen, ez a film csak a kapitány döntéseit mutatja meg ebben a rövid időszakban afféle dokumentarista módon.
Amúgy meg egy beosztott mi többet láthat a kapitányból, mint amennyit én most láttam…

Jobbnak tartom, mint amilyen százalékon itt áll. Kellően tömör, rövid és izgalmas. Pár napot mutat be, nem hiányoltam annyira a többiek bemutatását. Egy könyv alapján írta Tom Hanks, nekem érdekes volt.
Szeretem ezt az embert /Hanks/-ahogy felvállalja és eljátssza a szerepeit, hajóskapitány, civil és hadihajóval, zseniális pilóta, sok jó szerep persze, nem csak ezek.
Eszembe jut még a Kémek hídja, ott is jól érvényesült ez a szenvtelen stílus, én szeretem-ennyi.

Tom Hanks film számomra mindig lehetőség egy jó film élményre, ami vagy beteljesül, vagy nem. Szerencsére az előbbi számos esetben jellemzőbb, mint az utóbbi. Jelen esetben azt mondhatom, hogy egész jól szórakoztam, de vannak hiányérzeteim is a filmmel kapcsolatban.
A téma érdekes és a kivitelezés sem rossz, de egy kicsit karcsú a film; 80 perc stáblista nélkül. A karakterek Hanksé kivételével egysíkúak, kidolgozatlanok. Igazából Krause kapitány szerepe sem ad sok lehetőséget arra, hogy díjnyertes alakítást lehessen belőle kerekíteni, pedig Hanks magára írhatta, mert ő a film forgatókönyvírója is.
A csatajelenetek elég élethűen hihetőre sikerültek, de sajnos látszik rajta az informatikusok munkája. Modellek helyett pixelek alakítják a hadihajókat, ami számomra mindig egy picit zavaró, főleg ha felidézek néhány régebbi klasszikus filmet, mondjuk a Tengeralattjárót.
A lényeg; jó film, de hiányzik belőle az ambíció arra, hogy valami több legyen, és nem feltétlenül az események hiányára gondolok, hanem inkább a karakterek „használatának” hiányáról.
Érdemes megnézni, kiváltképp annak aki szereti a háborús kaland drámákat.

Izgalmas film, ami végig fenntartja a feszültséget fölösleges drámázás nélkül. Én nagyon bele tudtam élni magam, néhány helyzetnél még levegőt is elfelejtettem venni az izgalmaktól. Történelmileg egy-két dolog azért sántított, de ezek egyáltalán nem vesznek el a filmélményből. A látvány azért néhol hagyott kívánni valót magának, kicsit sok lett a zöld háttér, de minden hibája ellenére pozitív csalódás volt számomra.

Hát most mit mondjak. Hanks-nak sokadjára áll „jól” a hős, megmentő szerep. Alakítás szempontjából nem túl kiemelkedő. A pátosz bőven megvolt és mikor azt hittem, hogy megreked, akkor jön a meglepi, hogy itt bizony azért szépen bele kell gázolni a giccsebe, mert úgy az igazi. Elisabeth Shue mit keresett a filmben arra az 5 percre?

A film költségvetése egyébként elbírt volna még többet is, bár alapvetően korrekt volt a látvány, meg az akciójelenetek is. Azok azért elég izgalmas szekvenciák voltak. Amúgy ilyen U-BOAT felfestéseket sosem láttam még, és ott azért elmosolyodtam a kreativitás ilyen megnyilvánulásán. Azok a német rádióüzenetek meg….nehéz elhinnem, hogy egy Das Boot hogyan csinálta ezt meg, csak fordítva.
Ahogyan meg Hanks megpihen a transzcendens fényben a film végén….jajj te jó Isten. Az tényleg annyira kellett, mint a szelet kenyér.

UI.: megnéztem volna, hogy hogyan játszik a félelemmel és feszültséggel a film, ha nem a csatahajó (ami romboló), hanem a konvoj kiszolgáltatott és védtelen hajói szemszögéből mutatja meg a történteket. Ott talán még fokozhatóbb is lett volna a suspense.

A Greyhound csatahajó egy korrekt háborús darab lett. Történetvezetése nyílegyenes, emiatt pedig sokak számára hamar kifulladhat, de kétségtelenül tartogat rengeteg feszült, hatásos pillanatot is. Tom Hanks nem hozza élete legjobbját, de így is lenyűgöző a szerepben, a forgatókönyv kisebb hibáktól eltekintve jól átgondolt és szépen végigvitt, a hangok fantasztikusak, viszont a zenei aláfestés és a CGI hagy kívánnivalót maga után. Nem lesz ott a legjobb háborús drámák között, de kétségtelenül egy érdekes szeletet mutat be, méghozzá néhány egyedi, ötletes megoldással és megközelítéssel.

Ez az alkotás inkább dokumentumfilmnek tekinthető, mivel azt mutatja be, hogy hogyan navigált és taktikázott egy csatahajó (kapitánya) a II. vh-ban. Főleg a hajóhíd és taktikai egységek vannak bemutatva, illetve a fegyverarzenálnak a működése. A film jelentős részében Tom Hanks oda-vissza cikázik a hajóhídon attól függően, hogy merre kell kinézni a zavaros tengerre.

A mozi kellően rövid, nincs túlnyújtva feleslegesen. A jelenetek azt sugallják, hogy az események a valóságon alapulnak, és a Greyhound hajó visszamlékezéseit veszi alapul, mivel más hajót (sem baráti, sem ellenség) egyáltalán nem mutat közelebbről, végig egy járművön tartózkodunk.

Különben izgalmas még annak ellenére is, hogy folyton egy fémbobozban rohangálnak, és kevésbé látványos egy tengeri csate egyetlen perspektívából. A zene hozzá nagyon érdekes, főleg a tengeralattjárókhoz párosított sejtelmes bálnahangok, az hátborzongató…

(Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem a tengeralattjárós harcászati mód az egyik legalattomosabb eszköz a felesleges pusztítzásra, én teljes mértékben elítélem az ilyen sunyi harcmodort. Pusztuljon mind.)

Nem tudom hogyan sikerült csatahajót írni a címbe, a filmben is elhangzó romboló helyett. Gondolom hadihajót akartak írni, csak talán a csatahajó marketing értéke nagyobb. :) A film erőssége az, hogy jól érzékelteti a csata feszültségét, vagy épp a dilemmát: hajótörötteket mentsék, vagy őket sorsukra hagyva a többi hajót védjék? Nekem a film látványvilágával nem volt nagy bajom. (Na jó, a tengeralattjárok festésénél valakiből kitört az elnyomott művész.) Kedvenc díszletem a beépített ceruzahegyező volt. :) A csatározásokat több esetben is kevésbé valósnak éreztem, de elment. Ami nagyon nem tetszett, az a német parancsnok többszöri rádiós fenyegetőzése volt. Ez minden téren marhaság volt. A szerelmi „szál” tökéletesen fölösleges volt.