A 21 éves egyetemista, Alan Parker túl van egy öngyilkossági kísérleten és folyton halálos látomások gyötrik. Ráadásul anyja szélütést kapott, élet és halál között lebeg. Ahelyett hogy barátaival John Lennon koncertre menne, Alan a kórházba indul. Beszáll egy ismeretlen autóba, nem is sejtve,… [tovább]
Kedvencelte 3
Várólistára tette 32
Kiemelt értékelések
dulkap 
A golyó (2004) 54%
Rohadt idegesítő volt az a sok hallucináció, főleg mikor már a sokadik jött ugyanarra a szituációra. Ettől az egész film egy szaggatott ütemű nyavalygás volt csak.
desertangelable
A golyó (2004) 54%
Értem, hogy kb. az utolsó 5 percben kiderül a mondanivaló, ami értelmet ad az egész filmnek, de nem kompenzálja sajnos az előzményeket. Amellett, hogy néha azt sem tudtam, hogy nevessek, vagy féljek, borzasztóan zavartak az állandó látomások. Az, hogy minden jelenet, jó esetben, csak kétszer történik meg, egyszer látomásként, egyszer pedig a valóságban, folyamatosan megtöri a történet folytonosságát, ami több, mint idegesítő. Próbáltam elképzelni, hogy ezeket hogy oldhatta meg King a könyvben, de nem jöttem rá. Most vagy már eleve a könyv is rossz, vagy csak a rendezés, nem tudom, de nekem ez így inkább időpocsékolás volt.
Negative_Singularity
A golyó (2004) 54%
Wow… Kövezzetek meg, de én alapjáraton nem vagyok oda SK-ért, így eléggé szkeptikusan vágtam neki a filmnek egy kihívás miatt. Azonban az a lélek- és dimenzióhasadás, amit itt felvázoltak ebben a különös, sötét, nyomasztó hangulatú filmben, az több, mint dicséretes. Nem mindenki számára emészthető alkotás ez, de aki fogékony az ilyesfélére, az másfél órára kiszakad a valóságból és még a végefőcím után is ebben az atmoszférában ragad.
Alan önbeszéde és képzelgése az valami egészen fantasztikus volt. Előfordult, hogy visszatekertem, mert újra át kellett élnem. Pl, amikor az spoiler. Vagy valami ilyesmi, igazából ez belém kopott és élt vesztett, csak az érzések ragadtak meg bennem, de azok nagyon.
walksdowonders
A golyó (2004) 54%
„FUN IS FUN
AND DONE IS DONE.”
Éjsötét humorban gazdag, King-hez méltóan elvetemült film…. egészen az utolsó tíz percig, amikor végre értelmet nyer minden, és az arcunkba kapjuk az őrült éjszaka tulajdonképpeni üzenetét. A könyvet nem olvastam, aminek kifejezetten örülök, mert így a meglepetés erejével hatott rám minden.
Alan bőrébe bújni és az ő szemszögéből látni és (túl)élni ezt a bizonyos napot olyan, mint egy rosszul beállított GPS:
„Újratervezés…”
„Újratervezés…”
(Állítom, hogy David Arquette pszichopaták megszemélyesítésére született, iszonyatosan jól áll neki az őrület!)
