A fehér király (2016) 45% 24★

Minden tiszteletem. Ez a film rossz. Akartam szeretni, de azt éreztem, hogy semmi köze Dragomán Györgyhöz. Ami nem lenne baj, de teljesen le is építi a könyvet. Mintha nem értette volna Dragomán könyvének a lényegét. Nagyon sajnálom, de ez rossz volt. Rémes volt. És igen, ott a könyv a fejemben, és az, hogy Dragomán miként kezelte a történelmet, ez viszont úgy érzem, hogy eladta a történelmemet olcsó hálivúddá redukálva.

Az a baj ezzel a filmmel, hogy se füle, se farka, pedig az alapötlet és a hangulat jó. Felvet egy csomó kérdést, de semmit nem válaszol meg. A nyitó képsorok nagyon jók, de a vége valami borzalmas..Ja, nincs is rendesen vége.

Bevallom őszintén, nem olvastam a könyvet. Illetve nem olvastam végig. Annyira nem kötött le.
És ezt ez a film sem tudta javítani. Olyan, mintha a rendezők valamilyen megfelelési kényszerben szenvedtek volna. Csakhogy ha valaki ebben a „betegségben” szenved, akkor nem fog tudni egyedit alkotni. Azaz nem fog tudni nagyot alkotni sem. Kicsit úgy érzem, mintha egy hálivúdi filmet és egy nagyon unalmas, se eleje, se vége művészfilmet összekutyultak volna.
Nem az a baj a filmmel, hogy nem tudunk meg semmit a legfontosabb kérdésekről… nyilván azt akarták bemutatni, hogy hogyan küzd a feleség, és hogyan éli meg ezt a gyerek. Illetve gondolom, hogy ezt akarták bemutatni. Hogy hogyan jönnek ide az ikrek, meg a labda… na az viszont egy nagyon jó kérdés… és minek ide az „erdőlakó”, meg a kutyája? Meg még egy csomó teljesen értelmetlen dolgot fel tudnék sorolni, ami sehogyan sem illik a képbe. De biztos megint velem van a baj. Valahogy a katyvaszba én sosem tudok „belelátni” dolgokat.
Mellékesen jegyzem meg, hogy a könyvben három jelenet van, ami nagyon tetszett, de a filmbe természetesen egyiket sem tették bele… de ezen már meg sem lepődik az ember.

Szeretem azokat a filmeket, amik szólnak valamiről, és megmozgatnak bennem valamit, márpedig ez a film megmozgatta az agyamat annyira, hogy egész hazaúton kitartott, úgyhogy most megosztom a világgal mire jutottam…
Szóval szerintem elhangzik a filmben a kulcskérdés: „ Te mit adnál érte?” és bár a válasz egyértelműen nem derül ki, (nem is baj, ez is hozzájárul ahhoz, hogy tovább motozzon bennünk a kérdés) talán mások is felteszik ezt a kérdést maguknak, és ha olyan lázadó lelkű hirtelen lángoló emberkék azok a mások, mint én, akkor az első válasz az, hogy az életünket is, vagyis mindent. Na aztán persze szerencsés vagyok, mert nem kell erre a kérdésre ténylegesen válaszolnom, így van időm lehiggadni, és átgondolni a választ. Talán mindent adni, az életünket is, önzőség….igenis az…a másik ezt nem akarná…sőt, pont, hogy minket ment, és ezzel, ha tudná, hogy mi mégis feláldozzuk magunkat egy általunk igaznak vélt dolog miatt, bár helyes, és én is ezt tenném, nem biztos, hogy megéri. És a szeretteink szemében inkább legyünk árulók, mint holtak.. .De hogy tudunk úgy tükörbe nézni? Nehéz kérdés….
Minden esetre ha abban a rohadt diktatúrában élnék, amiben a film játszódik, és nem lenne családom, valószínűleg bemutatnám a középső ujjamat, és várnám a fejembe a golyót…ha már nem lennék épp egy büntetőtáborban, vagy a föld alatt…..De mi lenne, ha lenne családom???

Ha nem láttátok a filmet (gyorsan pótoljátok be!!!) nem biztos hogy megértettétek lelkelmém zavaros katyvaszait, és ha láttátok, még akkor sem biztos, de azért jól esett leírni….