A Dark Song (2017) 64% 25★

Állati jó kis trip volt, s noha hiányoltam belőle a szertartások részletes bemutatását, a kényelmetlenséget, amivel a körökben ülve töltött 48 órák és egyéb procedúrák jártak, de ettől meg néhány hibától – amikre már nem emlékszem, mert tegnap néztem :D – függetlenül 10 csillagot meg még egy szívet is adok, abszolút szubjektíve, mert nekem ez nagyon flashses volt. Amikor felfestették a padlóra a Kabbala Életfáját és mondta a pasas, hogy a középső körnek nincs neve, majd abban fog megjelenni az angyal, tökre majrézni kezdtem, hogy tényleg meg fog ott jelenni az angyal :OOO Fura mód, a démonok meg kísértetek és egyéb szörnyek megjelenésétől nem tartok, de az angyal várható megjelenése most azért elég para volt valamiért. spoiler Nem tudom objektíve megítélni, hogy ez most egy jó vagy rossz film volt, annyit tudok csak, hogy engem nagyon berántott a világába és két pofára kajáltam. Szóval ne nagyon adjatok erre a véleményre, mert lehet, hogy csak nekem kapta el a hangulatomat.

Hangulat film. Nem az akció fog megvenni, nem az ijesztgetések; hanem becsomagol egy hangulatba és abban fog végigvinni.
Két szereplő, mindkettő rendben van.
Tökéletes zenei-zöreji utazás végig.
Képileg-rendezésileg sem találok benne hibát.

Többször levettem-felraktam a várólistámra. De jó döntés volt végül rajtahagyni.
Tetszett- megvett, amolyan apróbb rejtett kincs.

Ez is pont 100 perccel hosszabb a kelleténél…

Unalmas.

Hűha ez mennyire más volt mint amire számítottam, de nem bántam egy percét sem. Ez nem horror, aki úgy ül le nézni felejtse is el, ez egy kőkemény dráma. Annyira jó volt benne mindkét szereplő, én totál bekajoltam mindent amit mondtak tettek, végig egy befelé feszülős hangulatban voltam. A zene és a helyszín tökéletesen összhangban voltak, egy utazáson vettem részt a két szereplő drámájában, szinte kívántam nekik végig hogy kapjanak a végén egy nyugalmat valamiféle halálban. Nem árulom el megkapták-e, de ennyire még sosem éreztem hogy ilyen viszontagságok után az lenne a jobb valakinek. Nagyon ki tud már borítani ha a téma egy gyermek elvesztése, és teljesen megértem a nő vívódásait, együtt tudtam vele mozdulni minden gondolatában. spoiler Vitt magával, és megérintett.

Szeretem az olyan filmeket, ahol többnyire egy helyszínen, két-három karakter kénytelen lassan konfrontálni egymást és saját démonaikat, ezek rend szerint alkalmasak az érzelmek egész palettájának megjelenítésére. Ez az aspektus itt is nagyon szimpatikus. A hatást fokozza, hogy mindkét szereplőt kísérti a múltja bizonyos szinten és hogy önként vesznek részt egy ha jól értettem fél éves szertartáson, és hogy nem adnak egymásnak túl sok okot a bizalomra. Az átlag nézőnek eleve ismeretlen az okkult, így mindent kétkedve fogad, mégis hova vezet mindez, van-e értelme? Bevallom, a harmadik harmadára, ahogy halmozottan előjöttek a horror elemek, már lefárasztott, de tulajdonképpen érthető, hogy miért voltak benne és nem ezek vitték. A misztikum és a karakterdráma vitték, nagyjából azok a dolgok amik A világítótornyot is, bár A Dark Song-nak más ambíciói vannak. A Dark Song egy pszichológiailag is érdekes beavatás történet, ami mély tisztelettel látszik adózni az okkult felé, sem mint arra használná, hogy szektás gyilkosok meg ördögidézők formájában pusztán riogasson vele (bár itt is akad rémisztő jelenség bőven, ezek elég személyesek, mint az ember belső démonai. Horror kihíváshoz néztem, valami klisés vérengzéses sztorira számítottam, kellemes meglepetés volt, de nem mindenkinek szól, tekintve, hogy lassú folyású és egész más prioritása van, mint egy átlag horrornak.

Nagyon gyenge volt szerintem… lehetett volna egyébként jó film belőle, hát nem lett…

Nekem pont azért tetszett, mert nem volt túlmagyarázva a rítus. Mindig megmosolyogtat, mikor kb. levezetik az atomfizikai alapjait az ilyen szeánszoknak. Jól eltalált hangulata volt, ötletes volt belevinni ezt a „férfi és nő összezárva” aspektust, hiteles volt a két főszereplő, és elég jó volt horrorként is. A legvégének a képi világa lehetett volna jobb.

A leírása azért jobban tetszett, mint maga a film, amin azért látszott, hogy kis-költségvetésű és ez a kárára volt csak. Pedig remekül indult, de aztán a végén már több helyen is megmosolyogtam a kivitelezést. A történet vége is kiszámítható volt.