Apja meggyilkolása után egy bosszúszomjas nő egy befolyásos maffiafőnökbe veti a bizalmát – és az ő irányítása alatt belép a rendőrség kötelékébe.
A bosszú nevében (2021–2021) 74★
50' · dél-koreai · akció, dráma, sorozat, thriller, krimi 18 !
1 évad · 8 rész
Képek 5
Szereposztás
Han So Hee | Yoon Ji Woo |
---|---|
Ahn Bo Hyun | Jeon Pil Do |
Park Hee Soon | Choi Moo Jin |
Kim Sang Ho | Cha Gi Ho |
Lee Hak Joo | Jung Tae Joo |
Jang Yool | Do Gang Jae |
Im Ki Hong | |
Moon Sang Min | |
Yoon Kyung Ho | Yoon Dong Hoon |
Kedvencelte 17
Várólistára tette 55
Kiemelt értékelések
Jelentem, hogy nem dobott le a Netflix-vonat, juhú, bár egyrészt a koreai sorozatok általában jobban megfognak a kínálatból, másrészt hullámvasút feelingem volt, mert nagyon dinamikus a sorozat, főleg a soundtrack miatt, de a cselekmény is izgalmas és nézeti magát. Sötét neonfényes stílusa van.
Kicsit elvett az élményből, hogy számítottam a végső fordulatra a ganggel kapcsolatban és a szerelmi vonal nem feküdt nekem, viszont az utóbbi teljesen érthető is a lány kiforratlan bizalmi, érzelmi állapotából kifolyólag. spoiler
A fő karakterfejlődés mély, végigkövetjük a tehetetlenségét és a dühét, miközben látjuk a próbálkozásait és ahogy sínre kerül(get) az élete. Majd a nagy katyvaszt spoiler. Nekem egy nagyon szimpatikus karakter Ji Woo a kitartósága miatt.
Choi Moo Jin nagyon szánalmas figura, és ezt szomorú hangsúllyal értem, nem megvetően. Az utolsó részben van egy monológja, ami nagyon megragadt. spoiler Lop, csal, drogokat terjeszt és még ki tudja, milyen foglalatosságai vannak, a kapcsolatai nagyban függnek az életstílusától. Érdekes plottiwst, amikor Moo Jin és Ji Woo találkozik, mert az egyértelmű, hogy ez nem csak egy ilyen maffiakapcsolat, spoiler.
Keserűen ironikusnak tartom a végét, spoiler.
Összességében egy dinamikus darab, Han So Hee újabban remekel, és szerintem érdemes egy esélyt adni neki, van benne valami, még ha nem is változtatja meg a világot.
Nagyon örülök a koreai sorozatok még nagyobb globális sikerének, go for it, guys!
Tetszett! A színészi játék különösen, tényleg bírom ezt a csajt. Megdolgoztatta a szerep rendesen. A történet is nagyon nézette magát, késztetést érzett az ember rá, hogy azonnal rányomjon a következő részre. A hangulata elég darkos, de szerencsére mégsem telepszik rá az ember lelkére. Szerettem a zenéjét is, szuperül illett a történethez.
Érdekesek voltak a karakterek, mindegyik igazából megért volna egy pszichológiai elemzést, ki miért lett olyan amilyen. Érdekes ez a maffia világ is a maga furcsa erkölcsével.
A végkifejlet nem lepett meg annyira, de ezt nem negatívumként írom, így is elég izgalmasra sikeredett. Viszont hiába tudom, hogy ez a lépés kellett a hű befejezéshez, mégsem tudom megbocsátani azt, hogy spoiler. Nem tehetek róla, ez nagy érvágás volt számomra.
Majdnem 9 csillagot adtam rá, de emiatt a kis durca miatt 8 lesz a vége. :) Érdemes adni neki egy esélyt, tényleg nem rossz darab.
Röviden: Nagyon nem tetszett. Mindenkinek más az ízlése – és ne vegye senki személyes sértésnek! – de számomra ez full baromság kategória közeli.
Hosszabban: Őszintén… Baromi nehéz hogy visszafogjam magam és ne írjak indulatból. Haragszom, hogy az ilyen sorozatok egyáltalán létrejönnek és elszomorít, hogy az ilyen sorozatok lesznek népszerűek…
Talán egy picit jobb véleménnyel lennék róla ha egy élvezhetőbb, valamivel érdekesebb és fordulatosabb bosszú történetet raktak volna össze, de jóformán sztori sem volt. Ami volt, az is nagyon gyenge és buta… Az egész szinte csak non stop verés-ölés.
Igaz hogy olyan típus vagyok aki egy kicsit jobban szereti ha nem a romantikázáson és az édelgésen van a hangsúly… De az még jobban kiakaszt amikor egy sorozat agyatlan ÉS brutális is egyszerre.
Az hogy elejétől a végéig tényleg csak a burutalis bunyót nyomják nagyon hamar negatívummá válik – legalábbis én így vagyok ezzel. És az ilyen szinten sűrű verekedés k*rva unalmas.
Óriási csalódás továbbá hogy a karaktereknek semmi személyisége… Senkinek. De miért is lenne? Minek az? A bunyó a lényeg… – ennyi erővel megnézhettünk volna egy boxmeccset is.
A párszor Han So Hee által előadott hiszti sem javított semmit Ji Woo ”karakterén”.
Azért 4 csillagot kap – 3 helyett – mert a tesómmal néztem és neki tetszett.
Sajnos nagyon gyenge eresztés volt.
AMI NEM TETSZETT:
– Könnyen kitalálható, ki a gyilkos.
– Tele van logikátlanságokkal, amitől az ember fogja a fejét.
1.Például az első részben rögtön: a pasi miért nem ment vissza többször dörömbölni az ajtón? Miért nem csúsztatott be az ajtó alatt egy üzenetet? Miért úgy verte az ajtót, mint egy elmebeteg, ahelyett, hogy bekiabált volna és mondta volna, milyen ügyben jött? Én se nyitottam volna ki egy ilyen idegbeteg dörömbölésre az ajtót spoiler
2. Mennyire ésszerű egy spoiler? Hogy könnyen zsarolható legyen?! Nem akadt más helyette? Erre igen mondott a részlegvezető??!!!
3. Az elfogadható egy maffiafőnöknek, hogy kiadja parancsba az emberének, hogy „Öld meg XY-t.” aztán XY meg mégis túléli a spoiler, a megbízott ember meg lesütött szemekkel mondja, hogy „sajnálom” és… ennyi? Semmi szidás? Vagy hogy menne újra próbálkozni az illető. Vagy miért nem ment eleve biztosra?! spoiler Ez így egy nagy nulla. Miféle munkamorál ez?!
– A főszereplőt játszó színésznő borzalmas, hogy mit művel… illetve mit nem művel. A személyében megtaláltuk a koreai Kristen Stewart-ot, ugyanis végig ugyanolyan bamba arckifejezéssel, sokszor résnyire nyitott szájjal nyomja végig a sorozatot (talán csak az első részben mutatott rendes érzelmeket, mikor telefonon keresztül ordítva leba.ta az apját).
– Ez a romantikus szál a végén olyan… felesleges volt. És csóri spoiler
– Ilyen testalkattal esélytelen, hogy ez a csaj ennyi bunyóból élve kiverekedte volna magát. Főleg az elején van egy jelenetsor (a tömegverekedés), ami abszolút hiteltelen.
AMI TETSZETT:
– Jók voltak a zenék. Egy ponton azért felröhögtem, nem tudom, poén akart-e lenni vagy csak én vinnyogtam rajta, de spoiler, mondom magamban, „Mi a franc…?!”, erre megszólal az aláfestő zenében az ének: „What the hell is even going on? Oh-oh-oh…” XD
– Képileg szép a sorozat.
– A gengszterfőnök jól nézett ki. (És nem csak arcra tetszett. Olyan elegancia sugárzott belőle, hogy öröm volt ránézni.)
Összességében: ennél sokkal jobb koreai sorozatok, filmek vannak. Most hasra ütve, ha akcióorgiára vágytok jó bunyókkal, nézzétek ezt:
The Killer
Ha bosszúállós sztori kell, nézzétek ezt:
Gieokui Bam
Ha meg jó sorozat kell, nézzétek ezt:
Hellbound.
Első benyomás 15 perc után: Han So Hee fenomenális!
Update a befejezés után: ez tényleg egy nagyszerű sorozat, sokkal többet kaptam tőle, mint amit vártam. A színészek kitettek magukért, továbbra is állítom, hogy So Hee alakítása zseniális, ahogy Bo Hyun-é is. Őt szívesen látnám végre valami boldog drámában is.
A végkifejlet nem lepett meg, azt a befejezést láthattam, amire számítottam. spoiler Egy csillagot vonok le csak azért, mert Choi Moojin a mély gondolataival az agyamra ment. Hagyjuk már, spoiler.
8,5
Jó kis pörgős sorozat volt, bár nem volt sok minden, ami meglepett benne. Különösen Choi Moo Jin karakterét szerettem, meg volt valami a lányban is. Talán az akaratereje vagy a kitartása. Összességében egy remek, szórakoztató sorozat.
Nem csillagozom be, mert csak egy reszt neztem meg, de az erzodik hogy elegge egydimenzios az egesz. Bar akartam adni neki meg egy resznyi eselyt, de inkabb kaszalom.
A teljes bejegyzés a blogon olvasható: https://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2021/11/my-name.html
„Ez az értékelés nem lesz túl hosszú, ugyanis nem tudok sem áradozni a sorozatról, sem lehúzni azt. Egyszerűen pontosan azt kaptam, amit vártam: egy egyszerű bosszúdrámát. Semmi csavar, semmi bonyodalom. Csak egy lány, akinek a szeme láttára végeztek az apjával, belépett egy bandába, hogy kiképezze magát, majd rendőrré vált, hogy elkapja a gyilkost. Minden épp olyan szépen és simán zajlott, ahogy leírtam. Nem múlta sem felül sem alul a várakozásaimat. Egy nagyon egyszerű, nagyon lényegretörő sorozat volt, és hadd emeljem ki, mennyire örülök, hogy csak 8 részes, mert így sikerült erőteljesen és hatásosan lezárni a történetet.
A sorozat szépen ívelt felfelé, és csúcsosodott ki valahol a 6-7. rész körkényékén, aztán lejtemenetben gyorsan és erősen fejeződött be. Végig fent tartotta a figyelmet, a kiszámíthatósága ellenére is érdekes volt, az akciójelenetek látványosak és kíméletlenek. Az emberek csúnyán sérültek meg, és mocskosan haltak meg. Nem szépítgette a valóságot, és próbált mindent megoldani a szeretettel és a megbánással. A karakterek nem voltak sem sérthetetlenek, sem szentek. Akit meg kellett ölni, azt megölték, akinek gyilkolnia kellett, az gyilkolt. És tudjátok, hogy én szeretem, ha a dolgokat úgy mutatják be, ahogy vannak, és nem szépítik a végtelenségig, hogy hiteltelenre maszkírozzák.
És éppen ezért nagyon tetszett a befejezés: valóságos volt, hiteles és kíméletlen. Ha valaki bosszút esküszik, annak szembe kell néznie azokkal a veszteségekkel és áldozatokkal, amikkel Oh Hyejin is szembenézett. Örülök, hogy nem kellett bosszankodnom a jellemző szépítgetés miatt, hanem tényleg minden olyan nyers és velős volt, mint a valóságban. Viszont pont mivel számítottam a koreaiakra jellemző végkifejletre, meglepődtem, mikor nem úgy alakultak a dolgok, ahogy vártam. Főleg Oh Hyejin lepett meg; végig elkötelezett volt a bosszúja iránt, tudta, hogy akarja véghez vinni, ám a végére kicsit ingadozott a karakter, vívódni kezdett a bosszújával és saját magával kapcsolatban, ami emberivé és valóságossá tette az egész lányt. Nem egy gyilkológép volt, és nem is egy határozatlan kis fruska, hanem egy nő, aki bosszút akart, de a bosszúban nem akarta elveszteni önmagát. Tetszett ez az ingadozás az utolsó részekben, a befejezésnek pedig néhány szempontból sikerült meglepnie.
Ami a többi karaktert illeti, ők is azt nyújtották, amit egy bosszúdrámától elvárunk: ki-kinek megvolt a maga sérelme, és hála a jó égnek nem kezdték el mindenki gondját-baját untig és a klisékig boncolgatni. Épp csak annyit árultak el, ami ahhoz kellett, hogy együtt érezzünk velük, a többit a fantáziánkra hagyták. Ezt csinálhatnák gyakrabban a koreaiak, sokkal hatásosabb, mint a szánkba rágni minden egyes részletet, amíg már képtelenek vagyunk a drámai háttérsztorikat fintorgás nélkül végighallgatni. Choi Mujin volt a másik karakter, akinek sikerült meglepnie. Sokkal emberibb volt, mint azt az ember egy bandavezértől várná. Ettől még persze brutális, de a brutalitása mögött emberség, nem pedig színtiszta kegyetlenség rejtőzött. Inkább sértett és csalódott volt, mintsem szimplán kegyetlen, és minden cselekedetében lehetett látni azt a gyarló emberséget. Kicsit olyan, mintha azt próbálták volna mondani, hogy egy bandát a bizalom és a hűség tart össze, és mikor Choi Mujint elárulták, akkor ő csalódottságból cselekedett kegyetlenül. Csalódott, mert ő sosem árult el senkit, őt mégis elárulták. Pozitívum, hogy ezt sem rágták a szánkba, hanem a néző odafigyeléssel tudta kiismerni.”
A teljes bejegyzés a blogon olvasható: https://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2021/11/my-name.html
Jó zene, remek színészi játék sok sok akcióval és drámával. Elég szomorú sorozat, de elvarázsolt.
Nekem nagyon tetszett! :)
Nagyon jó alakítást nyújtott az egész sorozat során Han So Hee színésznő. Eleinte nem volt szimpatikus Pil Do személye, viszont a végére sikerült megkedvelnem a karakterét. Az egy csillag levonása is hozzá köthető. Teljesen lesokkolt, ami a végén történt vele.
Choi Moo Jin-ben is volt számomra valami, amitől nézette magát a sorozat.
Népszerű idézetek
Yoon Ji Woo: You asked if I wanted revenge no matter what. I didn't know what you meant back then. I do now. To take revenge is to become a monster.
Jeon Pil Ho: Do you remember what you said when I joined the Narcotics? „Investigations are like sandcastles. You work hard to build it up, but the wave comes and knocks it down constantly. But if you keep at it, the low tide will come eventually. That's when you get your man.”