Gieokui Bam (2017) 78% 32★

Mi a szösz!
Nagy meglepetés volt számomra a film. Egyáltalán nem erre számítottam!
spoiler
WOW!
Az üldözös és settenkedős részekben nem éreztem a kellő feszültséget, ezért néha lassúnak éreztem a film folyását.
De most, hogy befejeztem lehet így volt jó egész.

(Újranézés.)

Ismét egy „vidám” dél-koreai alkotás.
Az a legjobb ebben a filmben, hogy egyáltalán nem oda fut ki, ahová az ember az eleje alapján gondolná.

Nagyon ötletes csavar van benne, és a vége is arcul csapós.
Szomorú volt látni megint egy olyan történetet, ahol egy fiatal mindenféle segítség nélkül spoiler

Hát elég vegyesek az érzéseim ezzel a filmmel kapcsolatban. Inkább mondanám drámának vagy kriminek, mint thrillernek. Vannak benne elmés csavarok, de nekem elmaradt az a nagy csattanó. spoiler Szóval mindent összegezve, nem a legrosszabb, amit láttam. Az eleje és a titkok feltárása kifejezetten tetszett, de ennyi.

A teljes értékelés megtalálható a blogomon: https://koreaekkovei.blogspot.com/2020/07/forgotten.html

„Kezdek rájönni, hogy a koreaiak thrillerei nagyon ott vannak. Nagyon király volt ez a film. A történet szépen fel van építve, lassan bontakozik ki, és megrendítő, egy kissé már kiszámíthatatlan. Az elejétől kezdve leköti az ember figyelmét, feszültséget kelt, izgalmas és rejtélyes, és nincs egy perced se, hogy unatkozz. Az események már rögtön az elején beindulnak, és egyre izgalmasabbak lesznek, főleg azután, hogy Jin-Seok bátyját elrabolják, majd a fiú rejtélyes módon hazatér, mi pedig a film utolsó pár percéig semmit sem tudunk arról, hogy mi történt vele abban a 19 napban.

Az egészben az tetszett a legjobban, hogy az ember nem tudta, hogy most ebből mit fognak kihozni. Több csavar is volt a történetben, amire a néző hirtelen köpni-nyelni nem tudott. Milyen ügy áll a háttérben, kik vitték el a fiú bátyját, és az miért változott meg, miután hazatért; ki ő és mit akar, és főleg: valójában kik ezek az emberek? Néhol horror beütése volt, ami csak még jobban fokozta a feszültséget és rángatta a néző idegeit (mivel alapból nem számítottam a horroros beütésre, így egy jelentnél annyira megijedtem, hogy ráborítottam a laptopomra a kávét (R.I.P Suzy – Suzy a laptopom)). A háttérzenék, a szereplők arckifejezései és tettei is nagyon adták a hangulatot, néhol már az a sanda gyanúm támadt, hogy a szereplők totál bekattantak. spoiler

Az is tetszett, hogy a végén játszottak az érzelmeimmel, és nem tudtam eldönteni, hogy kit kellene sajnáljak, és ha sajnálom, vajon helyesen teszem-e.” Az értékelés folytatódik a blogon: https://koreaekkovei.blogspot.com/2020/07/forgotten.html