Elliot (Joe Anderson, Across the Universe: Csak szerelem kell) a Finn névre hallgató bandában játszott, míg annak frontembere, egyben Elliot legjobb barátja, Tom öngyilkos nem lett nem sokkal 27. születésnapja után. A fiatal férfi élete egyből darabokra hullik, ám két szokatlan új barát, egy… [tovább]
A 27-es klub (2008) 5★
angol
Képek 5
Szereposztás
| Joe Anderson | Elliot |
|---|---|
| William Yelton | Elliot (gyerekként) |
| James Forgey | Tom |
| Brantley Pollock | Tom (gyerekként) |
| David P. Emrich | Three Words (a fűszeres fiú) |
| Eve Hewson | Stella |
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Várólistára tette 16
Kiemelt értékelések
sophie
Nahát, mikre nem bukkan az ember így kedd este a távirányítót nyomogatva. Egy csendes film azok emlékére, akik 27 évesen lettek oda (mindenki tud mondani legalább hármat). Megkapó: először a cím, aztán a zene, aztán a képi világ, beleértve a két főszereplő fazonját.
A főszereplő Joe Anderson és James Forgey, számomra teljesen ismeretlen arcok. Az előbbi pedig viszonylag sok filmben látható, és ezúttal nagyon hozta (díjnyertes). És ha jól figyeltem a vége-stáblistát, mintha a legfontosabb filmbetét-dalt is ők ketten, saját maguk abszolválták volna (https://snitt.hu/karcok/35492)
A történet két kisvárosi srácról szól, akik egyszer csak elindultak szerencsét próbálni, és ez olyan jól sikerült, hogy hamarosan elég neves zenészek (FINN együttes) lettek ahhoz, hogy elég sok pénzt tudjanak költeni, pl drogokra. S mikor a 27 közelgett, az egyikük változtatni akart, a másik pedig kinyiffantotta magát. És itt kezdődik a film: mit érez, mit tesz, aki ott maradt.
Először is útnak indul, mert lett valamiféle testamentum. Szerez egy autót plusz egy nagy rakás szert. Aztán szerez egy sofőrt egy boltos-srác személyében, a nevét sem tudni, de mivel általában egyszerre három szónál többet nem igen mond, a stáblista Three Wordsként említi. Mennek-mendegélnek, esték lesznek és reggelek, kerül egy ír stoppos lány, aztán egy egész templomi kórus, …
Hangulatfilm, nagyon tetszett.
eNNBeus
Nem tudok kijönni a filmből, pedig nem voltak benne óriási ívek, csak óvatos belehajlások, sőt, voltak percek amikor kifejezetten unatkoztam, de aztán beleengedtem magam, mert jó volt így. A semmi közepén autókázást pedig úgy de úgy megkívántam, hogy mennék akár már most. Tetszett.
Azóta 90' grounge szól, valahogy az jött :)
