Számomra az egyik legcsodálatosabb Shakespeare-feldolgozás valaha.
A film első fele olyan felemelően minimalista, és annyira kellemesen árasztja magából a felszínen lévő nyugalmat, pedig alatta folyamatosan adagolva tolakszik előre a feszültség…
A csatajelenetek pedig nem a mai majmolásokhoz hasonulnak, hanem részletesek, sokkolóak, hat ránk az eszeveszett vérontás, részben a film főcímzenéjének köszönhetően is, amely a bőröd alá kúszik…
Az első Kurosawa film volt, amit láttam, és nekem mai napig a legzseniálisabb is a mestertől, kevés ennyire nagyszabású művet tudok még kapásból mondani, amelyben ilyen jóízléssel keveredik a látványvilág (kezdve a film eszméletlen jelmezeivel is), és a gondosan felépített dráma.