Ez is bekerült azok közé a filmek közé, amelyekről elmondhatom, hogy sajnálom, hogy nem néztem meg korábban. Mostanában ritka, hogy ilyen eredeti, megrázó és elgondolkodtató filmeket csinálnak – de emellett volt egy sajátos humora is, engem elejétől a végéig le tudott kötni. A szereplők mondhatni hétköznapiak, nincsenek kifejezetten jó meg rossz karakterek, mindenkinek megvan a saját drámája és igazságérzete. Nem gondoltam, hogy ennyire le fog tudni kötni a történet, de a film befejeztével még most is kicist a hatása alatt vagyok. Külön kiemelném az egyes karakterfejlődéseket is, például az elején rettenetesen idegesítő Dixon is tudott változni a film vége felé.