Nekem néha túlzottan mesterkélt volt, illetve úgy éreztem, ez a két férfi valójában nem is váltott értékrendet és szemléletet, csak a céges világ után egy másik úton ragaszkodnak a maximalizmushoz és folyamatos fejlődéshez. De persze, teljesen jogos gondolat, hogy inkább ez, mint amaz.

Amúgy pedig nagyon sok fontos gondolatot tartalmaz, amiket nem lehet elégszer hallani ahhoz, hogy végre megérkezzenek az emberhez.

A leginkább a hatvanas férfi története maradt meg, aki elcsukló hangon beszélt arról, hogy négyéves kora először érezte azt, hogy minden a helyén van és semmi sem hiányzik, miután rálépett a minimalizmus útjára. Ez az érzés már engem is meglegyintett, amióta igyekszem tudatosabban állni a fogyasztásaimhoz, és tényleg nagyon-nagyon jó elégedettnek lenni azzal, amid van.
Szóval ez egy fontos téma, a fogyasztó társadalomban pedig, ahogy fentebb írtam, nem lehet elégszer beszélni róla.