Hogy tetszett-e? Nem: ahhoz túlságosan fájdalmas, csakúgy, mint a könyv is. Azt csak lassan tudtam elolvasni, így egybe viszont nagyon ütött…
A kedvenc itt is Bandi volt és Benjámin – az utóbbi, bár a könyvvel ellentétben nem beszél, az arca jól kifejezi, mire gondol éppen: ő már az elején tudta, hogy nem lesz ennek jó vége.
Ó, és a befejezés! Na, azt imádtam, még ha a könyvben ez nem így volt, de úgy érzem, kellett. Megnyugtatta a lelkem.
Nem könnyű alkotás, mégis pont ezért érzem úgy, hogy mindenkinek látnia kell egyszer. Vagy olvassa el a könyvet. Vagy mindkettő.