Jobb volt, mint amilyennek elsőre tűnt, egészen megkedveltem ezt a zajos, nem mindennapi családot. Kame természetesen zseniális volt Ao szerepében, és tetszett, hogy a család ilyen összetartó. Pedig vannak súrlódások, és mindenkinek megvan a maga baja néha, de mégsem mennek annyira egymás idegeire a családtagok. Az esetek is nagyon érdekesek voltak, valamint sok mindent meg lehetett tudni a régi könyvekről is. Az egyetlen, ami nem tetszett, az a hirtelen behozott nagy dráma volt, ami szerintem nem illett a történethez. A vége persze happy end, ami borítékolható volt, de szerintem pont jól lett vége.
Tamaki Koji pedig nemcsak remek színész, de az Ai no Uta óta tudjuk, hogy énekelni is tud.
Ao és Ganato apa-fiú kapcsolata pedig egészen egyedülálló. Jó látni ilyen szoros kapcsolatot szülő-gyerek között még akkor is, ha folyton egymást marják. XD
Egyébként ritkán látni olyan doramát, ahol nemcsak két, de négy generáció él együtt.