Virul a fejem, mert viszonylag hamar kibogoztam az összefüggéseket, bár tény, hogy eleinte nagyon kellett figyelnem. Kell hozzá egy hangulat, de azt hiszem, a kint szakadó eső, bent forró tea és pokróc a megfelelő hangulat ehhez a sötét és nyomasztó történethez. És most már tényleg sort kell kerítenem a monstrum képregényre is, amiből készült (főleg, hogy nézés közben vadul tippelgettem, mely beállítások hivatottak egy-egy konkrét képregénykockát visszaadni.)
Külön öröm, hogy a történet komorságát nem a végtelenségig sötét felvételekkel akarták érzékeltetni. Nagyon szép a látvány (egyedül Heather Graham parókája vállalhatatlan), szépen is lett bevilágítva – és nem csak azért, mert sok a közeli a jellegzetes londoni gázlámpákról. A színészi összmunka is tetszett, és nagyon jól szórakoztam Godley őrmester irodalmi csemegéin.