Hát izébizé, kicsit elfogult leszek, de perpillanat nem érdekel, mert nagyon, nagyon élveztem. Egyrészt a két egyik leges legnagyobb kedvenc színészem egy filmben, most ennek mennyi eséje volt? De komolyan, 2020 decembere óta vártam. A másik meg, hogy magyarként, budapestiként meg pláne büszke vagyok, hogy szerény hazánk ilyen fókuszba került és 40 percet kapott egy 2 órás, dél-koreai filmben. Wow.
Maga a film sportfilm, párszor úgy vert a szívem az igalomtól, hogy azt hittem, élő közvetítést nézek, jó a kameramozgása, letisztult jelenetei vannak, és ugyan a cselekmény nem egy egetrengető sztori, mégis örömmel töltött el, hogy ez a csapat a fociban talált egy új esélyt. Ami pedig különösen hitelt adott neki, az az, hogy bizony rengetegszer veszítettek, mégsem adták fel Az álmot, mert ebben mindenkinek benne volt a sajátja. És mindannyian küzdöttek érte.
Októberi KKK filmfesztre kérjüüük!!