Tudom, hogy sokan nem szeretik ezt a részt, de számomra visszaidézi a gyerekkoromat, akárhányszor látom. Emlékszem, hogy ültünk tátott szájjal a moziban, azt képzeltem, hogy én vagyok Padmé, szerelmes voltam Anakinba és körülbelül ekkor szerettem meg az egész univerzumot. Szóval mindig visszajönnek ezek az érzések, még Anakin szörnyen cringe monológja közben is, és boldogságot érzek. Ez van. Ami a cselekményt illeti, nekem azzal sincs különösebben nagy problémám, mindig érdeklődéssel nézem, sokadjára sem unatkozok rajta. Szeretem ezt a részt és pont.