Jó kis értékeléseket lehet olvasni itt a filmről, kire milyen hatással volt, de azt ajánlom a leendő nézőnek, hogy a film megtekintése után olvassa el őket. Így saját maga élheti át a látottakat, mivel nem igazán lehet spoiler mentesen írni róla.

Amit dícsérni szeretnék, az a képi világa, elsősorban a színek és fények játéka, mely egészen festményszerűvé varázsolja a látottakat. És az operatőri munka, mely a maga tökéletlenségében is tökéletes. Ez a két elem elröpít (vagy beletaszít) minket az alkotás atmoszférájába…
…meg persze Asami karaktere, akit Eihi Shiina hoz képernyőre, hátborzongató szinten. Én már az első megjelenésénél is legszívesebben kirohantam volna a szobából, ugyanakkor valami mégis arra készteti az embert, hogy leüljön vele beszélgetni és hogy megismerje. Ambivalens, mint Japán maga. :)

Több témát érint a film és a figyelmesek sok-sok nüanszot nyakon csíphetnek benne, de ezek felfedezése a leendő nézőre várnak. Kár lenne kihagyni.