Az van, hogyha ez nem egy tarzanfilm, hanem mondjuk egy Dian Fossey-lelkületű férficsávós kalandfilm Afrikában, akkor nem is olyan rossz. Sőt, hogy én az első 5 percben elengedtem ezt a Tarzan-dolgot, a logikai buktatók ellenére kifejezetten jól szórakoztam.
Voltak benne gyönyörű jelenetek, amiknek hagytam, hogy lenyűgözzenek, és elég bénák is, amiken szempillantás alatt továbbléptem. A természet szépsége, a törzsi rítusok, az ember-állat kapcsolatok gesztusnyelve csodaszép. A főgonoszt akár ki is hagyhatták volna belőle, nekem nem hiányzott volna… A George Washington-szálat meg hagyjuk… a poénos társ nem rossz ötlet, Samuel L. kollegával nem is volt bajom, bár Csita jobban hozta ezt a karaktert!;)