Visszatért az az érzésem, hogy lám-lám, az oroszok még mindig tudnak nagy filmet alkotni. Rengeteg dolog tetszett a filmben. Egyrészt bemutat egyfajta mai életképet az orosz társadalomról, másrészt közel hozza azt a közös problémát, amiben osztozunk, bárhol is élünk. Egyetemes nyelvet használ.
Tetszett a rendező idővel való bánásmódja. Volt benne egy rettenetesen lassú, parttal végtelenség, ami a keresésben jelenik meg, de volt benne egy rendkívül feszes tempó is, egy sürgető, pontos, pattogó vonulat is. Ezek az erők feszülnek egymásnak.

Furcsa volt a film végső kivezetése, az ember szerelmi kapcsolatairól való végső lemondás. Nem egy hétköznapi alkotás!