Kicsi koromban láttam először. Mondhatnám, hogy oly erős hatást gyakorolt rám, hogy soha a büdös életben nem nyúltam kábszerhez miatta, de hazudnék.
Soha nem nyúltam kábszerhez, de csak mert „rangomon alulinak” érzem. :s A tudatmódosító szerek csak segédeszközök. Én nélkülük is tudok boldog lenni, ahogy szomorú is, kába is, hallucinálni is tudok, na és agyalni… agybajom van asszem és ezért…
+ egyáltalán nem hat rám a nikotin, más emberek véleménye és szerintem a cukor se annyira, mint másokra, szóval… Ugyanakkor a kajálás, na az az én drogom…

Visszatérve a filmre, még most, annyi év után újranézve is tetszik, nem unalmas, agyas, de nem fárasztóan, humoros, félelmetes (toxokibaszottplazmózis! egyik mumusom, mióta láttam ezt a filmet!), undorító, reményt adó… egy régi jó barát.

Uhh, és annak idején ezt megvettem VHS-en + a zenéjét CD-n! =DDD
Imádom a zenéit~♫♥