A Hercegnő és a Koldus (Barbie) (2004) 85% 200★

Úgy éreztem muszáj újraértékelnem, mert valamikor újranéztem ezt is, és kénytelen voltam rádöbbenni, hogy… igazából van benne egy-pár fenomenálisan szórakoztató elem.
Jó, az még mindig egy nagy pont, hogy a klasszikus rózsaszín-szőke Barbie karakteren kívül van egy barna hajú, kék ruhásunk, aki nem hercegnő. (Hatéves énem továbbra is köszöni, nem véletlenül ez volt a kedvenc Barbie filmje.) Nem mondom, hogy nem felel meg minden Barbie sztereotípiának mindkét lány, mert de (kedvesek, szépek, énekelnek, elvileg okosak, és minden egyéb, ami egy Mary-Sue leírásba kell), de legalább már próbálnak valami kis változatosságot belevinni a dologba, szóval… adjunk érte egy dicséretet. A két srác közül az egyik (Dominic) ismét a tipikus Barbie szerelmi szál karakter, király, gazdag, duetteket énekel, és a szerelmi szál kb. annyiból áll, hogy néznek egymásra Erikával. Viszont Julian megint egy kellemes meglepetés – a srácnak van némi személyisége, néhány jó megszólalása, egy karakterdizájnja, ami elkülöníthető a többi férfikaraktertől (hosszú haj, kicsit kidolgozottabb ruházat). Alessandro Juliani hangját pedig köztudottan órákig tudnám hallgatni (félelmetesen kellemes hangja van), szóval ne ítélkezzetek, a hangok iránti rajongásom is kicsit beütött.
És persze a főgonosz. Preminger az egyik legikonikusabb Barbie gonosz, okkal: a szinkronszínész szerintem bement, és teljes szívével eldöntötte, hogy szét fogja trollkodni a filmet. A sikolyok, amiket kiad, a tipikus gonosz nevetés, a hangsúlyozása, egyszerűen minden kommentje aranyat ér ennek a fickónak, mert olyan parodisztikusan ripacs, hogy az már szórakoztató. Ha egy ok van, amiért ez a Barbie film legyőzi a többit, az a főgonosz.
Egyébként miért olyan kékek a szemek, mintha egy kisgyerek színezte volna őket a Painttel? És miért van élénk színű, kifejezetten elegáns (valószínűleg abroncsos) szoknyában egy koldus? És miért… jó, oké, ez azért még mindig egy Barbie film.
A plot egyébként nem nagy szám, koldus és királyfi remix lepkékkel, rózsákkal és szivárvánnyal, de Premingerért, meg azért az egy-két jó elemért azért érdemes megnézni, azoknak is, akik sikítva menekülnek a Barbie filmek elől.

Na ez igazán csodálatos és megható volt! Az üzenete, a karakterek, az állatok, minden a helyén van. Igazi, régi jó Barbie.

A legkedvesebb emlékeim ezekhez a filmekhez kötődnek.
Én és a húgom, egész nap ezt nézzük. Énekelünk és táncolunk közben. Eljátszuk az egészet kb. 10x egy nap és nem unjuk meg.
Nem fogok hazudni,de még mindig emlékszem,amikor először láttam testvéremmel. Egyből felvettük kazettára.
Nagyon örülök,hogy én és még rengeteg ember ezeken a filmeken nőhetett fel és nem a mai műsorokon. Hálás vagyok érte,nagyon.
A 2000-es évek voltak a Barbie évek, és marhára nem szégyellem,hogy én még mindig szeretem őket,és kívülről tudom őket…még így 18 éves fejjel is…:)

Mennyire szerettem kiskoromban :) És rengetegszer meg is néztem, sok más Barbie-mesével együtt.

Kifejezetten nézhető rajzfilm. Főleg gyerekeknek. A történet adott, bár megbolondították kicsit, de a karakterek között voltak kedvelhetőek. Egyrészt Preminger vicces a maga módján, másrészt Julian kellemes meglepetés volt. A lányok hozták az elvárt Barbie-formát, Dominick meg gyakorlatilag egy csinos biodíszlet, de annyit csavarták a cselekményt, hogy a maga módján izgalmas volt. Kedveltem az állatokat is, viszont a dalok nem tetszettek.

Az egyik legjobb Barbie mese, kiskorom óta imádom!♥

Ó, igen, ez még egy, amit rongyosra néztem. Ez olyan széép volt <3

Halljátok, ezt nem hiszem el… Ez jó volt! Még most is, mai szemmel nézve is :3 Jó a sztori, jók a poénok is, a főgonosznak is van egy épkézláb motivációja és indokai (emellett rohadt szórakoztató figura), a dalok meg gyönyörűek.
Kiskoromban is ez volt az egyik kedvencem, akkori legjobb barátnőmmel folyton ezt játszottuk el: neki, a barnának, a szőke Anneliese volt a kedvence, nekem, a szőkének meg a barna hajú Erika :))
Ettől függetlenül, nem ússzátok meg a szarkasztikus megjegyzéseim nélkül ;DD
Egyebek, ömlesztve:
– Anneliese hercegnő csodálatosan szép volt! – Na, Barbie már megint kezdi…
…
– Erika énekhangja csodálatos *-* De én se örülnék, ha az alkalmazottam trillázna munka közben: ha legalább valami rockot, vagy black metált, nem ezt a nyöszörgést…
..
– Dominick királyfi? Az előbb még király volt! Gyorsan lefokozták.
…
– Pre… Madame Pompadour az ambíció melegágya; eddigi legjobb főgonosz, esküszöm!
…
– Mióta ismerlek, tudom! – Ja, van annak vagy két perce.
…
– Ez a dal mondjuk még mindig csodálatos.
…
– Kiskoromban amúgy a kedvencem volt az ugatós macska :3
…
– Azt hiszem, más körökben mozgunk, de ezen lehet változtatni! De könnyen adod magad, Serafina – látszik, hogy macska vagy.
…
– Elvitte a cica a nyelved? – Nem, Erika, bagzana!
…
– Hát a tanárokat már akkor sem tisztelték kellőképp.
…
– Madame Kárpit!
…
– Mi az, hogy nincs izzadás?! És ha negyven fok van?
…
– Esküszöm, első ízben jutott eszembe, hogy sokkal jobb lett volna, ha a végén Erika Juliannel jön össze, a hercegnő pedig hozzámegy a királyhoz. Legalább keveredik a genetika, szőke a barnával.
…
– Imádom Premingert :DD
– Egy tanár minden kérdésre tudja a választ! :DD
…
– Most Dominick komolyan fürdés közben esik be hozzá, és még kukkol is? Fúj, perverz!
…
– Erika ekkor előad egy érzelmes vallomást arról, hogy bár Wolfie ugat, attól még ugyanúgy szereti. Ragyogó!
Kicsi koromban egyébként ez volt a kedvenc dalom a mesében :3 Akartam is egy ugatós macskát.
…
– Oké, meggondoltam magam: mostantól shippelem Dominickot és Erikát!
…
– A csóknál azért a kamera szemérmetesen elfordul róluk.
…
– Ez a királynő hogy volt képes eddig irányítani az országot? Csak bőgni tud.
…
– Nincs is jobb, mint a kóterban dalolászni egyet!
…
– Kicsit raccsol ez a ló.
…
– Mást szeretek – a barátomat, akitől olyan sokat tanultam, és aki szintén szőke, mint én!
…
– Hahó, van valaki odafönt? Ja, egy ló!
…
– Rögtön az első kulcs betalál, ez igen, Erika!
…
– Látom, kedveli az álöltözetet! Hát igen, gyakorló cosplayer!
…
– Juliannek amúgy olyan álla van, mint Erwinnek az AoT-ben; szerencsére, a szemöldöke már nem hasonlít.
…
– Wolfie és Serafina nem cicózott – ekkora almot összehozni…
…
– És még a ló is becsajozott, hát ez besz…rás!
…
Na, ez is megvolt, az öröm, a boldogság, a csajosdi… Mentem darabolós horrort nézni, sziasztok!

A réggebbi Barbie meséket szeretem a legjobban. A frissebbek nekem már túlon túl modernizáltak. Igaz, A Hercegnő és a Koldus nem a kedvencem, de jó volt egy kicsit nosztalgiázni. A története nem nagyon varázsolt el, egy kicsit klisé a számomra, viszont a dalokat szeretem benne. Fülbemászóak és a szövegük is egyszerű. És természetesen az ugató cicáért oda vagyok :D

Ugyan sose kedveltem igazán a Barbie meséket, de ez kivétel. Szuper aranyos kis történet és szereplők, a magyar énekhangok pedig még annál is jobbak. Ezzel a Barbie stílusú animációval és azzal, ahogyan a karakterek kinéznek, viszont sose fogok igazán kibékülni.