Idézetek 10
Erika: Csakis rajtad áll az, hogy újrakezdj
És hogy hinni tudj igazán.
Vár egy hely téged,
Ahol boldog lesz a szíved tán!
Anneliese: Te meg én, mint mindenki,
Tudjuk, mit jelent az élet
Együtt: Nekem ilyen jó barátom nem volt még!
Anneliese: Szeretet a dallamként
És ez addig tart míg élek,
Együtt: Bátorság a kulcs, mit megtaláltunk rég!
Soha nem tudjuk, mi is vár még ránk,
Mit a végzet majd kitalál
Míg az álmunk él, mit a sors ránk mér,
Egy szívben írva áll
Mindenki: Soha nem tudjuk, mi is vár még ránk,
Mit a végzet majd kitalál
Míg az álmunk él, mit a sors ránk mér,
Egy szívben írva áll.
Erika: Látom le vagy kicsit lombozódva, nem tagadhatod.
Így a status quo nem volt jó, hát jobb ha feladod!
Te egy macska vagy, kicsit csacska vagy.
Kutyabőrbe úgyse bújhatsz már!
Wolfie: Vau!
Erika: Nem!
Nyávogj, ne ugass nekem így, te cica vagy!
sose ment ily fura lény Noé bárkájába még!
Légy hát, ami vagy, igen, légy hát, aki vagy
Ne is változz, sose bűn ez a furcsa ellentét!
Hé, te macska, önmagadhoz légy hűséges már!
Macska lettél, így hát kérlek szépen nyávogjál!
Hagyd a szalagot, meg a fejdíszt,
Bánatod űzd el végképp,
Sose félj, hisz a szaglásod oly jó!
Mikor hemperegsz, csupa báj vagy,
Kecmeregj, nyújtsd a hátad!
Duruzsolj, légy egy kóbór Rómeó!
Én semmit sem változtatnék rajtad és ez tény!
Így várlak és így imádlak, míg csak élek én!
Míg csak élek én!
Wolfie: Vau!
Erika: Jól van, cicám!
Erika: Kedvesem, szólt a lány, jó vagy, gyengéd és szerény.
Szívem csak téged várt, hát szeress énbelém!
Szép is vagy, hű is vagy, és már majdnem az enyém!
Dominick: Hogyha ez mind igaz, hát szeress énbelém!
Erika: Engem kerestél te régen,
Szíved végre rám talált,
Van már csillagunk az égen,
A fénye vigyáz ránk!
Dominick: Hidd el, nem csal meg a látszat
Minden valósággá vált.
Erika: Vársz rám, én meg téged várlak.
Együtt: És úgy, mint senki más!
Dominick: Kérlek, légy a társam
Boldogságod nálam vár,
Hát szeress énbelém!
Egyszerre:
Dominick: Kérlek, légy a társam, boldogságod nálam vár
Erika: Nem tudom, mi vár rám, meddig ragyog ránk a fény? De veled maradok
Együtt: Hát szeress énbelém!
Hát szeress énbelém!
Julian: Hercegnő étkezése fontos etikett
Ő mindig topánkát hord bőrcipő helyett.
Petrezselymet nem eszik, ez is hercegnői sikk
Mindig mosolyog, de soha sem nevet.
Hercegnő mindig tudja mit, mikor, hogyan!
Nem bukik fel, ha meghajol,
Vérében van a protokoll.
Dönteni tud, ha rábízzák, hogy így vagy úgy.
Ő soha nem jár félszegen,
Csak merev háttal, délcegen.
És mikor elmegy, kesztyűs kézzel int búcsút.
Mellet ki és hasat be, és kezet fel és fejet fel!
Ilyen legyen minden mozdulat!
Erika: Értem már!
Julian: Legyen bájos, legyen kedves
Mikor ad és mikor elvesz.
Mindig tudja, meddig s mit szabad!
Hát! Hercegnő mindig pompás, új ruhákban jár
És soha nem pihen, mert nincs ideje már.
Hogyha lefestik, széken ül,
Büszke mosollyal hátradűl
Hogyha beszél, jól használja a szókincsét.
Senkire nem néz ostobán,
Két kézzel játszik zongorán!
Énekel mindig, hogyha kérik
Még, még, még!
Együtt: Még! Még!
Julian: És, és minden gyönyörű, oly nagyszerű
Ha a szobába lép,
Erika: Értem!
Julian: Ott áll, a férfisóhaj száll
Egy rózsaszál, mit nem téptek le még
Nem bukik fel sosem!
Erika: Soha, soha, sohasem!
Julian: Sosem aggódik!
Erika: Soha, soha, soha sem!
Julian:: Megtesz mindent, mit az élet tőle vár.
Bátor és soha nem
Erika: Ő az aki sose fél!
Julian: Sosem tévedhet!
Erika: Mindig mások miatt él!
Julian: Neki idő és tér, kéz a kézben jár!
Hercegnőt készen vár a bársony, puha ágy
Hercegnő mindent józan fejjel gondol át!
Erika: Mikor forrón kell a reggelim, Madame Carp nagy árat szab
És a tojásokért helyettem soha senki nem szalad
Egy rántottáért megáznék, ez bizony túl nagy ár
Szívem gondolatban másutt jár, puha ágyban szundikál.
Anneliese: Igazán?
Erika: Igen! De nem érdekes, vagyis… megszoktam. És ön?
Anneliese: Hát…
Erika: Na?
Anneliese: Mikor rántottára éhezem, én csak egyet csengetek
Nekem ezüsttálcán hozzák be, igen, bármit rendelek
És evés közben masszíroznak, halk muzsika szól,
De én kedvenc könyveim olvasva érezném csak magam jól!
Erika: Akárcsak én.
Anneliese: Tényleg?
Erika: Igaz a szó! Valahol másutt volna jó
Ott a helyünk, mindig ezt gondolnám,
s te úgy hasonlítasz rám
Ez így igaz, így van bizony,
mióta ismerlek, tudom,
Te ugyanazt az álmot látod tán.
Te úgy hasonlítasz rám!
Anneliese: Vagyis, te énekes vagy?
Erika: Nem. Madame Carp fegyházában dolgozom. Vagyis a ruhaáruházban.
Anneliese: Szeretem Madame Carp ruháit!
Erika: Én varrtam, amit ön visel.
Anneliese: Ezt te varrtad? A kedvencem! Eléggé bonyolultnak látszik.
Erika: Valójában nem az.
Ha az anyag megvan, könnyű már, hiszen szabni kezdhetek.
Egy kis öltés itt, egy vágás ott, máris kész a műremek.
Anneliese: S én felveszem az új ruhám és táncra perdülök,
Együtt: És a léptem könnyen átsuhan néhány vőlegény között!
Anneliese: Nem mondtam meg anyámnak. Nem akartam megbántani.
Erika: Azt teljesen megértem.
Anneliese: Ez így igaz
Erika: Ez így igaz
Anneliese: Hasonlítunk!
Erika: Hasonlítunk!
Együtt: Hisz minden gondot vállalunk
Anneliese: Mi ugyanazt
Erika: Mi ugyanazt
Együtt: az álmot látjuk tán
Te úgy hasonlítasz rám!
Erika: Nem volt talán
Anneliese: Nem volt talán
Erika: Ilyen sosem,
Anneliese: Ilyen sosem,
Együtt: De te most itt vagy mellettem
Erika: A szívünk zeng,
Anneliese: A szívünk zeng,
Együtt: muzsikál egyformán
Te úgy hasonlítasz rám!
Anneliese: Csak egy szabadnapra vágytam egész életemen át,
Semmit sem tenni, ez lehetne a boldogság!
A sok munka, ebéd, lecke olyan elkeserítő
Megszabják, mikor kell enni és ez rettentő!
Kevés az idő!
Erika: Csak egy szabadnapra vágytam egész életemen át,
De mindig munka várt, ameddig a szem ellát
Mindig vasalni a varrást és a gyűrődött ruhát
Kosztüm, mit ezernyi tűszúrással öltök át!
Micsoda világ!
Anneliese: Gondolatom szabadon…
Erika: Gondolatom szabadon…
Anneliese: Száll!
Erika: Száll!
Anneliese: Kell egy kis őrület
Erika: Szörnyű ez az adósság!
Anneliese: Szállhatnék…
Erika: Dalolnék!
Anneliese: Egy érdekházasság.
Anneliese: Nehogy szerencsésnek higgyél,
Van itt sok-sok ajándék,
De egyik mögött sem rejtőzködik jó szándék.
Erika: Nekem nagyon kevés jutott,
Mégis úgy döntöttem én:
Világgá kiáltom dalomat, mert kell a fény!
Bertie: Veled megyek én!
Anneliese: Gondolatom szabadon…
Erika: Gondolatom szabadon…
Együtt: Száll!
Felkap az álom, felvisz az égig,
Hív a messzeség!
Szívem úgy szárnyal, lelkem azt súgja:
Kérlek, maradj még!
Anneliese: Engem kötelez a vérem
Erika: Nekem törlesztenem kell
Együtt: Sosem fér össze a kötelék az érdekkel
Anneliese: De én mindig abban hiszek
Erika: És én álmodozom még
Együtt: Egyszer az életben megszűnik az ellentét,
S minden perc, így lesz szép!
