Imádom, mert életszagú, és hétköznapi (párkapcsolat, karrier, családi hierarchia) témákat, és kevésbé hétköznapiakat (pl. szexuális zaklatás) olyan módon dolgoz fel, ami nem túlzó, megoldási lehetőségeket kínál. A főszereplők egyediek, a néző közel érzi őket magukhoz, drukkol nekik. A pasiról kb a film feléig azt hittem, hogy jól funkcionáló autista, de tévedtem. Az egyik kedvecem tőle, amikor a főnökének azt mondja: – Nem túlórázom. Hazamegyek, mert meg kell etetnem a cicát, és szét kell válogatnom a szelektív szemetet.
Akkora arc! :D
Ha a kislányom nagyobb tinikorba lép, vele is meg akarom nézni.