A teljes fekete-fehér szegregáció korában egy fehér nő segít a fekete alkalmazottaknak, hogy el tudják mondani, mennyire megalázó és nehéz az életük.
Tisztelem a filmet azért, mert nem nyomta előtérbe a fehér nő személyes történetét, annyit mesélt belőle, amennyi szorosan a főszálhoz kapcsolódott, így a film igazi főszereplői a fekete alkalmazottak maradtak.
Nagyon izgalmas, feszült figyelmet érdemlő, sokszor humoros, sokszor nehéz film, aminek a hatására bizony fejbe csapkodnánk azokat a fehér nőket, akik így mertek bánni egy másik emberi lénnyel. Még az is felmerült bennem, ők maguk azok voltak-e egyáltalán. Persze, azok voltak. Ez az egyik nagy érdeme a filmnek, gyönyörűen bemutatja, hogy egykor ez volt a szokásos, a természetes, az elvárt, és még az alkalmazottaknak illett örülni. Hosszú volt, de kellett ez a hossz, mert így nem volt összecsapva. Emellett rendkívül reális, nem egy teátrális minden jó, ha a vége jó diadalmenet.
Nagyon, nagyon jó film.