Határozottan jópofa kis film. Jellemző rá a 90-es évek eleji kilátástalanság, a kicsit sötét képek, és persze a káromkodással sem fukarkodik, habár szerencsére túlzásba sem viszi. Kicsit olyan, mint a Roncsfilm és társai, egy lényeges különbséggel: a történet egy természetfeletti esemény körül forog, hiszen jön az ördög, hogy megszerezze az életelixírt. Az abszurdum persze rögtön viccesebbé is teszi kortársainál. Psota Irén persze jól alakítja a karaktert, de a kor nagyjait láthatjuk a vásznon ismét, így ezzel nincs gond. Helyenként a cselekmény kicsit követhetetlen, de azért nem gáz a dolog. A film humora (mind a cselekmény, mind a narráció) stimmel, így biztosít a nézőknek egy jó másfél óra szórakozást.