Érdekes mese ez, mely nem csak a gyerekeknek nyújt szórakozást, hanem a felnőtteknek is. Azt hiszem, az emberi személyiség kettőségét igazán remekül mutatja be. Hiszen valljuk be, mindannyiunkban ott él egy kis rész, amely szeretne gazdag lenni, hatalommal rendelkezni, erősnek és legyőzhetetlennek tűnni. Miközben vágyunk arra is, hogy biztonságban és jól éljünk.
Nem tudom, vajon mit erősítene fel bennem, ha Laputa titokzatos földjére léphetnék (azokat a kis rókaszerű lényeket tuti megdögönyözném).
Pazu, Sheeta a maguk egyszerű, tiszta lelkükkel azok, akik szeretnénk lenni, Muska és a hadsereg az, amivé néhányan képesek vállni. Dola mama meg valahol a kettő között van :D, lehet ezért kedveltem őt a leginkább.