Emlékszem, amikor először olvastam a könyvet; a temetői jelenetnél többször is megálltam, és hangosan mondogattam, hogy aztaaaa meg, hogy neeee (nem vicc :D) És éreztem, ahogyan kikopik ebből a gyerekmeséből a pajkos varázs és valami komorabb, sötétebb telepszik rá az egész regényre.
Ugyanezt éreztem most is, és mindig, akárhányszor leülök megnézni ezt a filmet. Itt valami nagyot változott, mintha a víz alól bukott volna fel az ember – odalent könnyű, békés, varázsaltos. Fent nehezebb, köhögve kapkodja a levegőt, ahj… elkezdődött, innen már minden más lesz, de ugyanolyan zseniális marad a HP világ.