Annyira nem volt durva, mint számítottam, de így is átjött a mondanivaló, plusz külön meglepő volt, hogy Singleton 23 évesen rendezte ezt a filmet, fiatalkori élményein alapuló első filmjét. Azért az úgy kemény. Tényleg egy kvázi szocio-filmet kapunk a Los Angeles-i afro-amerikai közösségről.
A film azért kiszámítható volt és tudni lehetett, hogy előbb utóbb hőseinken is csattani fog az erőszak, így vagy úgy. A pátoszt azért súrolja, de még elfogadható szinten.
Az üzenete és jelentősége a fekete közösség számára ugyanakkor vitathatatlan, mint ahogyan az is, hogy bizonyosan sok fekete művészre hatott a film és indíthatta el őket egy másik pályán, egy jobb élet reményében.