Beteg, abszurd, groteszk társadalomemésztés felköhögve, és bő nyállal visszaöklendezve, mint minden David Firth alkotás, ami belevéste magát az internet kitörölhetetlen pixelvilágába.
Nem sokan értik – én is nehezen –, de ennek minden mozzanata, hangja és pillanata szurokba ragadt gennyes förtelem, ami rám csurog és megemészt, hogy amorffá gyúrjam magam és kihányjam azt a valamit, ami a megnézése előtt én voltam.
De ezért imádom.