A világ összes színészi elismerését és tiszteletét reprezentáló díjat kéretik Tatiana Maslany úrnőnek odaadni, mert amit ez a nő ebben a sorozatban a hátán cipel az valami eszméletlen. Nézem az elejétől kezdve, és részenként emlékeztetnem kell magam arra, hogy ez egy és ugyanazon nő. De hogy csinálja? Mikor Cosimaként bújik Alison bőrébe, még azt is észre lehet venni, na erre mondják azt, hogy színészi teljesítmény. A Delphine és Cosima szál a szívem csücske, így még azt is megbocsátom, hogy helyenként kicsit erőltetik a bonyodalmat és a csavarokat. A történet azért néhol hibádzik, de abszolút megbocsátható, én nem a sztori, sokkal inkább a karakterek miatt nézem ezt a sorozatot.