Egyre inkább úgy tűnik, ha igazán markáns akciófilmet akarunk megtekinteni, amely a hétköznapok forgatagában kikapcsolja az agyunkat, de oda is szegez a képernyő elé, akkor vissza kell magunkat lapátolni egészen a 90-es évekig.
Ez az alkotás 1997-ből érkezett hozzánk, viszont még most is friss és ropogós, egyáltalán nincs erőltetett, állott izzadságszaga, sokkal inkább vagány puskaporos, techno-klubos és kissé erotikus aromát áraszt magából.
A főhős karaktere nem igazán keltette fel az érdelődésem, nem úgy a mellékszereplők, akik egytől-egyig ott voltak a szeren és emlékezetesek maradnak. Főleg a pap. :)
A francia abszurd stílust nem fogjuk hiányolnunk, mely főleg a film második felében kapcsol magasabb fokozatba.

Kár, hogy ez a roppant stílusos film nem került be kult-alkotások listájára. Bár nem kizárt, hogy csak az én figyelmemet kerülte el. ’97 a francia rendezők éve volt, ekkor jött ki Az ötödik elem is. :)