Nem hozzáférhető számodra a kért oldal!

Erről szól most a Snitt

488 zóna filmekről »


Mozipremierek

John Vardar vs a Galaxis (2024) Barbárok a szomszédban (2024) Az isteni Sarah Bernhardt (2024) Bird (2024) A melós (2025) Imagine Dragons: Live from Hollywood Bowl (2025) Parlagon (2024) Red Velvet Happiness Diary : My Dear, ReVe1uv In Cinemas (2025) Witches (2024) Non-stop party arcok (2002) Andrea Bocelli 30: The Celebration (2024) Hamlet (2024)

Streamingpremierek

Autótolvajok (2025) Az élet értelme (2025–) Századközepi modern (2025–) A listák élén (2025–2025) Ifjú hölgyek kézikönyve (2025–) Alexander és az ő szörnyű, borzalmas, egyáltalán nem jó, nagyon rossz utazása (2025) Álomlista (2025) Srácok a strandon (2024) Kid Snow (2024) Venom: Az utolsó menet (2024) The Art of Joy (2024–2024) Rocksztárból gyilkos (2025–2025)

Random kedvcsináló

Főműsoridőben (2021)

Ennek a filmnek, különösen az utolsó perceknek a végtelen szomorúságát talán csak Európa keleti felén lehet megérteni. Itt, ahol mindig úgy tűnik, valamit végig lehet csinálni, valamit, ha más nem, a végső kétségbeesés lendületével, végig lehet tolni a világ közönyös tekintete előtt. Itt, ahol az a letargiától ajzott erőlködés aztán mindig csalódásba torkollik. Az a végtelenül csalódott tekintet, amely új megvilágításba helyezi a Stockholm-szindrómát: nem elég a túszejtő kedvessége, hiszen minden csupán viszonyítás kérdése. A világunk, a vezetőink protokolláris időhúzásai, életünket, nagy pillanatainkat töltelékké degradáló döntésképtelensége, saját jelentéktelenségünket aláhúzó üres mosolyai és integetései teszik olyan fontossá, hogy legalább valaki, legalább az az egy átkozott túszejtő tényleg minket akar.