Amikor hallottam róla, először kíváncsi voltam, aztán visszariadtam, de most láttam, hogy fent van az HBOgo-n, plusz hallgatok egy beszélgetést a rendezővel, szóval végre megnéztem.
Több volt benne, mint amire eredetileg számítottam.
Én már túl öreg vagyok a képi világhoz és a vágásokhoz.
Meg a befejezetlenséghez, de az csak olyan… „magyarfilmes” – jaj, nem szeretem az ilyen általánosítást, és mégis olyan sokszor van olyan élményem, hogy minden épkézláb, aztán a vége olyan hát-szerintem-hagyjuk-abba. Jó, itt ennél tisztábban eljutott valahová, és végül is édesmindegy, hogy a lány mit lép, vagy a fiú sorsa mi lesz. Ez is igaz. (Örülök, hogy az apa nem volt áldozathibáztató.)