Hát…. ez nagyon ….. érdekes volt. Nem a film, illetve az is, hanem most megnézni ezt a filmet. 16 év után. Milyen … érdekes volt…… Cillian Murphy-t nézni az Oppenheimer után, Michelle Yeoht-t az Oscar után, Chris Evans-t Amerika kapitány után. A filmet 2007-ben láttam utoljára, és amikor tegnap este otthon unatkoztam, nem volt kedvem új könyvbe belekezdeni, ilyenkor általában egy régi kedvencet veszek elő, de most ehhez sem volt kedvem, és ahogy „lapozgattam” a filmek között, megakadtam a Napfénynél. Arra emlékeztem, hogy annak idején tetszett, ezért belevágtam. És ….. teljesen megdöbbentem. Hogy én egy teljesen más filmre emlékeztem. És hogy valószínűleg én változtam meg a 16 alatt, nyilván, nem a film. De ettől függetlenül….engem teljesen beszippantott. Hihetetlen atmoszférája volt. És bár az ember talál benne hibákat, kliséket, akkor is egy teljesen egyedi hangvételű film lett.