Nagyon szeretem a szatírát – a világháborúk ilyen jellegű vicces, de húsba vágó bemutatása szerintem különösen erős – és a cseh humort is, úgyhogy nem túl nagy meglepetés, hogy ezt a filmet is imádtam. Várni akartam vele, hogy előbb a könyvet olvassam, de a hosszúsága mindig elrémített, úgyhogy úgy döntöttem, ebben az esetben a film lesz az első élményem, és amúgy sikerült is meghoznia a kedvem a könyvhöz.
Időnként már a főszereplő mimikájától is kitört belőlem a röhögés, nagyon jól hozza a szerethetően együgyű karaktert. A groteszk helyzetek, párbeszédek zseniálisak, és 100 éves sztori ide, 70 éves film oda, abszolút élvezhető – sőt, aktuális.