Az Oofurit évekkel ezelőtt ismertem meg, amikor az egyik Mondóban írtak róla, de akkor annyira nem foglalkoztam vele. Aztán nem rég belefutottam egy amv-be, úgyhogy újra előkerestem, és belefogtam.
Az biztos, hogy minden tiszteletem Abénak, hogy nem csapta le Mihashit, mert oké, hogy olyan volt a természete, amilyen, de néha egy picit már sok volt. Viszont amikor végül megtalálták a közös hangot és nevezőt, tökéletes páros lettek, szinte legyőzhetetlenek. És ez volt az egyik dolog, ami nagyon tetszett az animében, mert igen, néha előfordul, hogy a főszereplő csapat veszít, de ez előfordul, és ez adta meg igazán a valósághű vonalat.
Az mondjuk annyira nem tetszett, hogy 1-1 meccs el lett húzva több részig, de az is igaz, hogy így minden szereplő gondolata, amit különben mellőzni kellett volna, hangot kaphatott, és jobban megérthettük, hogy a szereplők érzelmileg min is mennek keresztül a meccseken.
Különleges anime volt, gyönyörű grafikával és fantasztikus zenével.