A címmel ellentétben abszolút nem egy álomvilágot mutat be a történet. Ebbe az egészben az a rossz, hogy ez egy többé-kevésbé kitalált történet, hiszen Moonee és Halley története csak egy sok közül, akik messze az amerikai álom alatt élnek. A film a gyerekek szemszögéből mutatja be a világot, jó néhányszor megdöbbentem, és feltettem a kérdést, hogy lehet így élni?! Hát, pont így, ahogy ők teszik, szinte máról holnapra a maguk egyszerűségében. Halleyt sem igazán tudom elítélni, mert a maga őrült módján foglalkozik a kislányával, és ragaszkodik is hozzá, de ő tipikusan az a karakter, akinek nem való gyerek. Vagy legalábbis nem most, ebben az életkorban, mert ő maga is gyerek, érnie kellene.
A befejezés pedig… hát így nem szabad befejezni egy ilyen filmet, annyira néztem volna tovább is, hogy mi lesz velük, mert elkapott a film, és csak azt remélem, hogy minden rendben lesz velük…