Sosem szerettem Pán Péter történetét, gyerekként főleg kirázott a hideg tőle – most is csak a zavarbaejtően szexi bankárként és kalózként is remekelő Jason Isaacs miatt kezdtem el nézni a filmet –, de olyan napokon vagyok túl, hogy legnagyobb meglepetésemre mélyen megérintett a sztori. Megint megbizonyosodtam róla, hogy nem mindegy mikor találja meg az embert a film (történet) és mit ad neki; néha igenis érdemes elővenni és leporolni a süllyesztőbe szánt dolgainkat.