Lássuk csak, mi minden is lett itt összeturmixolva:
– az Argo tapló-humora
– a Sin City színvilága
– Gru-féle Minyonokra erősen hajazó figurák
– Macskafogó-stílusban előadott poénok és fordulatok
– némi Kutyaszorítóban-életérzés
– továbbá számos, azelőtt is milliárdszor nyakoncsípett és kifigurázott Hollywood-i klisé (élén a spoiler rendőfőnökkel), melyek ezer és ezer filmben előkerültek már, mint komolyan vett, valamint további ezerésezerben, mint paródiaelemek.

Valahogy összességében működik, nézhető, vicces, frappáns. Néhol azonban egy kicsit már soknak éreztem, talán észlelhették volna az alkotók is a „kevesebb néha több” örökérvényű igazságát.
Lehet, hogy többszörnézős lesz (bár mérget nem vennék rá).