Egész jó az alapsztori, ki vagyok békülve a szereplőkkel is.

Sajnos egyáltalán nem vagyok jártas a művészetekben, így csak félig merem használni a kultúrsokk kifejezést.
Rendkívül érdekes a karakterábrázolás. A 2D-s ember, két fejű-három mellű hölgy; éjt nappállá téve tudnám sorolni a karakterek sokszínűségét.
Éppen megfelelő mennyiségű kaland van benne (számomra legalábbis), illetve letaglózó, hogy mennyire el lehet veszni a képzőművészet világában, hogy egyenest rémálmai tudnak lenni az embernek miatta (főleg egy gyűjtőnek).

Nálam kiemelt szempont a zeneválasztás, ami ebben a filmben remek volt. Igaz, sokszor gondolkodom kellett, hogy ez melyik szám jazzes változata (mily meglepő: Britney Spears – Oops, i did it again).