Tally-ho.
Meglepődtem: nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok agyalni valóságról és képzeletről egy romantikus vígjáték kapcsán. Ha nem is rengette meg alapjaiban a világnézetemet, jól esett, hogy röhincsélés mellett lehetett min kattogni. Nem tudom, hogy egy nem véresszájú Austen rajongónak mennyire bejövős ez a film, szerintem nem árt hozzá egy kicsit megszállottnak lenni (nekünk @Keikorca-val szerencsére megvolt az alapképzés :D). A vége talán kissé el lett nyújtva, de amúgy nem panaszkodom. Sajnálom, hogy a táncórákból kimaradtunk, de a színházi előadás kárpótolt. Az annyira rossz volt, hogy az már jó; azt hiszem, nekem ott szakadt el végleg a cérna.