A Férfi, Akit Ottónak Hívtak önmagában is egy érzelmes, keserédes alkotás, amelyben azért szépszámmal akadnak feelgood és szívet balzsamozó jelenetek is, amelyek szinte sosem váltanak át a giccsbe vagy pedig túltolt érzelmi hullámvasútba. Sokkal inkább egy valóban mindennapokra reflektáló alkotás marad, amely „pusztán egy történetet mesél el egy közösség életéből”. A hétköznapi alapok mellett a múlt megismerése is remekül felépítésre kerül, nincsenek benne felesleges kikacsintások a régi dolgokra, amely még így is képes játszadozni a jelennel, hogy a múlt segítségével több kérdést tegyen fel a néző, amelyre aztán egészen a végéig nem is kapunk választ. Mire pedig megkapjuk, minden a helyére kerül, hogy aztán a szereplőkkel együtt mi magunk is részesei legyünk egy csodának, amely szinte bármelyikünkkel megtörténhet, legyen szó akár gazdagokról, szegényekről, magyarokról vagy pedig amerikaiakról –, vagy pedig svédekről, ha már az eredeti művet veszem alapul.

Értékelés: 9/10