Előttem már mindenki leírta, milyen Amélie bűvös kis világában élni, mennyire inspiráló, hogy aztán bátorságot gyűjt, és kilép a saját varázsvilágából, hogy valaki mással teremtsen egy újat. Kiemelnék viszont valamit, ami az egészet számomra nagyon jó filmből zseniálissá emelt. Amélie négy ember életébe szól bele, ebből ketten jól járnak (az üvegcsontú és Amélie édesapja), ketten pedig rosszul (a pultos lány és a zöldséges, utóbbinál kiemelném, hogy Amélie kifejezetten messzire ment), ami számomra pont azt emelte ki, hogyha beleszólunk valaki életébe (ez esetben belekontárkodunk), csupán a véletlenen, az univerzum randomitásán múlik, valójában jót teszünk-e. Elbűvölő, tanulságos mese.