Filmművészeti remekmű. Gyönyörűen fényképezett, csodálatos humorú film, telis-tele irtó erős párbeszédekkel és jelenetekkel. Szól a fiatalságról és idős korról, a testiségről, a művészetről, az alkotás folyamatáról, apákról és gyerekeikről, tönkrement házasságokról, barátságról, az élet értelméről és értelmetlenségéről. A rendező mindezeket az érzelmek, vágyak és álmok tengerén keresztül mutatja be. Nincsenek benne töltelék elemek; minden statisztának, minden tárgynak, minden kimondott és ki nem mondott szónak jelentősége van. Minden szereplőnek van saját nagyjelenete, amiben tökéleteset alkot, nemcsak a két színészóriásnak, nekik persze több is. A történet elgondolkoztató, zavarba ejtő, és felkavaró. Az érzelmek minden skáláját átéli az egyszeri néző; nevetéstől és sírástól egyaránt potyoghatnak a könnyek. És amikor véget ér a film, csak ül az ember megkukulva percekig, mozdulatlanul.